Hogy ne legyek unalmas az emberek számára?
A gondom az, hogy az emberek hamar rám unnak, nem vagyok elég érdekes a számukra és a kommunikáció elakad egy bizonyos szint után. Olvastam itt néhány tanácsot, hogy járjak ide-oda, legyen hobbim, de ez nálam nem segített, és elismerem ha bennem van a hiba. Tudom, hogy az sem úgy működik, hogy beiratkozom 25 helyre és pikk-pakk mindenki velem akar majd társalogni.
Az is a gondom, hogy nem tudok hétköznapi dolgokról beszélgetni és valahogy nem is érdekelnek ezek a dolgok. Ha valaki az üzletben várakozás közben elkezdene beszélni az időről vagy valami spontán dologról, nem tudnám jól lereagálni. Rosszul vagyok bekötve.
A harmadik dolog ami zavar, hogy még az idegenek is az első beszélgetésnél a magánéletemben túrkálnának. Ezen a téren nem adok ki magamról semmilyen információt, mert nem érzem, hogy rájuk tartozna, és amúgy sem vagyok egy nyitott könyv típus. Nem zárkózom el teljesen az emberektől, próbálok érdeklődő lenni, de úgy érzem ez kevés.
Ki lehet ezt a gyártási hibát javítani?
"nem tudok hétköznapi dolgokról beszélgetni"
Szerintem pont ezért nem kéne hogy unalmas legyél, mert aki csak hétköznapi szarokról tud beszélni rohadt unalmas. Én nem vagyok mások számára unalmas, mert mindig máshogy reagálok, mint ami elvárt. Van saját véleményem, saját eltérő gondolataim, sokszor nem értek velük együtt, ezért izgalmas a beszélgetés, mert van saját személyiségem.
Nem kell, hogy személyes információkat kiadj, csak a saját egyediséged mutasd nekik, de azt formáld meg úgy, hogy másoknak ne legyen taszító. Tehát egy kicsit mutass a valódi énedből, SZERINTEM.
Na, látod, ez nagyon bonyolult kérdés!... Én mindig is érdekes ember voltam a többiek számára, szóval én ezt nem tanultam, de itt van néhány tipp:
1. Legyenek sablonjaid és kérdéseid, amikkel tovább lehet gördíteni a beszélgetést! Lehet bármi, például "Hó, de hideg van! Te szereted a telet?... Óh, akkor te se síelni mennél, inkább a tengerpartra? .... Voltál már a tengerparton? Hol? .... Wow! Úgy hallottam, hogy az a hely gyönyörű! Én még nem voltam, de nagyon szeretnék eljutni egyszer! blablabla!"
2. Az emberek saját magukat nagyon izgalmasnak gondolják, szóval kérdezz tőlük!!!!! Ettől leszel te is izgalmas! :)
3. Szerintem jót tenne neked, ha megtanulnád az ilyen jelentéktelen, kis spontán beszélgetéseknek a tudományát! Kezdd azzal, hogy megdicsérsz dolgokat vadidegeneken! "Elnézést kérek, de nem tudom megállni, hogy meg ne dicsérjem a cipőjét! Nagyon stílusos! Viselje egészséggel!" (nyilván nőkkel érdemes próbálkozni, mert ők imádják az ilyet, ezzel nem lehet megbukni! :D )
4. A faggatózókat szereld le humorral! Mondj nonszenszeket, és föladják egy idő után! Például: Na, van-e udvarlód? (én ezt sűrűn megkapom így, 31 évesen) és én rendszeresen azt válaszolom, hogy "Van, de megbeszéltük, hogy az esküvővel várunk, amíg be nem tölti a 18 évet!" XD Ettől kisül a procijuk, és nem faggatnak tovább! :D
Próbálkozz! :D
Köszönöm, ilyesmikre gondoltam :)
Az utolsón nagyon nevetek, remélem nem bánod ha ellopom :D
#4 Lány vagyok.
#5 Nem másoknak szeretnék megfelelni és szórakoztatni őket, hanem úgy érzem, hogy nagyon szegényes a kommunikációm, és ezen szeretnék változtatni. Nem szeretném ha valaki felvet egy egyszerű témát, és én meg hebegek-habogok, vagy meg sem szólalok, mert nem tudok mit mondani. Csak azt szeretném, hogy hozzá tudjak szólni a dologhoz, és szerintem ez még nem tartozik a szórakoztatás hatáskörébe. Ezzel az is a célom, hogy új embereket ismerjek meg, de ha néhány szavas válaszokat adok nem hiszem, hogy célba érek. Valóban introvertált vagyok és lehet ez nem fog menni, de próba szerencse. Nem extrovertált akarok lenni, csak fejleszteni a kommunikációs készségeim.
Köszönöm a
Ez lemaradt:
Köszönöm a válaszod!
A 2. hozzászóló vagyok ismét! :) Szerintem szó sincs arról, hogy másnak kell lenned, mint aki vagy, mert egy introvertált embernek is tudnia kell megszólalni! Szerintem sem arról van szó, hogy mindenkivel csevegni kell ezután, de nem rossz, ha kitalálsz, vagy "ellopsz" (nyugodtan, örülök, ha segítettem :D ) mondatokat, szófordulatokat másoktól! (Mind így tanulunk beszélni nulla napos korunktól kezdve!) Én kb. a folyamatos dumás vagyok, be nem áll a szám és ha véletlenül nem beszélek, azt hiszik, hogy rossz kedvem van! XD Pedig van olyan társaság, ahol én sem szívesen szólalok meg, mert nem tudok mit mondani! Néha megpróbálok egy-egy poént elsütni, de csak néznek furán egy darabig, majd folytatják a maguk totálisan nem vicces dolgain való röhögcsélést! Ezért írtam, hogy ha minden kötél szakad, akkor még mindig lehet kérdezni - gyakorolni meg ugye kell -, és én azt tapasztaltam, hogy nagyon hasznos kapcsolatteremtési mód, ha az ember véleményt kérdez (hacsak nem a beszélgetőpartner is hasonlóan kétszavas válaszokat adó)! :)
Én eléggé egzotikus vadállatokat tartok, szóval, ha minden téma kuka, akkor föl szoktam hozni, hogy látott-e már valaha olyat a másik. Erre, ha egy csöpp esze van/nincs, megkérdezi, hogy az milyen. És paff, lehet meglepő dolgokat mondani! :) Szóval, ha neked nincs is egzotikus ragadozó otthon, de lehet lőni egy ilyet, hogy "Jaj, láttad azt az aranyos hermelint, amit mostanában mindenki megosztott a facebookon?" (Nem baj, ha nem volt ilyen, elég mondani, mert egyből érdekelni fogja, hiszen MINDENKI MEGOSZTOTTA! :) - szimpla manipulatív trükk ) és lehet szőni tovább, hogy olyan aranyos, majdhogynem a kedvenc állatoddá lépett elő! Nyilván kérdés, hogy mi a másiké. Mondja, hogy neki kutya, akkor melyik fajta és miért, akkor a macskákat nem is szereti-e, és a többi... :D Azt nem mondhatod, hogy a beszélgetőtársad ilyen szinten sem érdekel! :D Meg nyilván a zenei ízlés, vagy gyakorlatilag bármi működhet!
Ja, és neked, aki utálod, ha faggatnak külön előny, ha te kérdezel, ezzel te irányítod a beszélgetést és nem érintetek számodra kínos, vagy a másikra nem tartozó témákat! :D Szóval hajrá, szedegess össze jó válaszokat általános kérdésekre és kedves, vicces, ámde teljesen átlagos kérdéseket társalgásindítónak! :) (Ezeket én ugyan nem sokszor használom, de apukám - tudós, professzor, doktor, zseni, minden ami csak lehet - mondta, hogy ő nagyon nem volt bőbeszédű gyerek- és fiatalkorában, és a most már lelőhetetlen dumás apám mesélte el nekem, hogy ő így gyűjtögette magának a szellemes szófordulatokat és riposztokat és lassacskán tanulta meg használni, mert neki 14 éves korában egy iszonyatos tájszólással beszélő közegből kellett "átnevelődni" a városi elit gimnázium irodalmi magyar nyelvére úgy, hogy minden tantárgyból színötös volt, kivéve magyar irodalomból, mert a szóbeli feleléskor azt mondta a tanára, hogy "így nem beszélünk, egyes! Leülhetsz!" ) Szóval tanulható minden! :) Hajrá! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!