Unalmas vagyok? Miért nem akarnak beszélni velem az emberek?

Régen mikor kicsi voltam és folyton hülyültem meg magamat adtam elég sok barátom volt, egészen általános iskola végéig.

Akkor hirtelen elkezdett érdekelni hogy mit gondolnak rólam mások és azt a szokást a mai napig nem tudom levetkőztetni, sokkal gátlásosabb és önbizalomhiányosabb lettem emiatt.

És akkor jött a legrosszabb része, mikor a gimiben rájöttem hogy a "barátaim" csak kihasználtak és a hátam mögött kibeszéltek, meg nem is kedvelnek, így teljesen megszakítottam velük a kapcsolatomat. Az általános iskolai barátaim boldogok az új életükkel és már alig találkozunk, az egyetlen személy akire számíthattam és évekig a legjobb barátnőm volt pedig faképnél hagyott egy fiú miatt már majdnem 2 éve.

A családommal sincs jó viszonyom, és csendesebb is vagyok (már gyerekként is introvertált voltam). Szeretek olvasni,és szeretek könyvekről mesélni, meg akármilyen furcsa is, de tudományokról, iskolai tantárgyakról beszélgetni, legalábbis az érdekesekről. Ugyanúgy ahogy komolyabb témákról is,ezért a felnőttekkel sokkal könnyebben beszélgetek mint osztálytársakkal. Unalmasnak tartanak, látom rajtuk, meg is kaptam egy párszor hogy komoly vagyok, nem tudom elengedni magam.

Kedves vagyok,segítőkész és hűséges barát, de pontosan tudom hogy nem ezekkel lehet barátokat szerezni, egy ilyen unalmas emberrel senki sem barátkozik szívesen.

Viszont én nem tudom azt csinálni amit a többség, bulikba járni, részegre inni magam, alpári módon poénkodni. Ez nem én vagyok, és az évek alatt rájöttem hogy nem segít ha olyannak akarok látszani aki nem vagyok.

Egy olyan barátot szeretnék aki nem sértődik meg ha őszinte vagyok vele, akivel lehet hülyéskedni(de nem úgy ahogy a korombeliek szoktak egymással), akiben megbízhatok, mindenféle témáról beszélhetek vele, és akivel a kikapcsolódás nem erőltetett.Nem kell alkohol ahhoz hogy elengedjük magunkat, hanem egy ottalvós filmezős este is elég.Nagyon szeretném ha találnék valakit aki szeret túrázni, és akivel mernék nekivágni a világnak egy "hátizsákos túrának", más országokba utazni együtt. Akivel nem kínos a csönd, akivel mindig számíthatunk egymásra, ha hajnali 2-kor felhívnám hogy baj van nem csapná le a telefont hanem rohanna segíteni.Persze ezek fordítva is igaz lenne.

De az egész osztályban egyetlen ilyen ember sincs (pedig egy ilyen is elég lenne), én pedig túl zárkózott vagyok ahhoz hogy iskolán kívül keresgéljek, nem is tudom hova mehetnék ismerkedni.

Most vannak új "barátaim" az osztályban,de csak hogy ne lógjak ki a sorból.Tudom hogy nem számíthatok rájuk ha baj van és elég eltérő a személyiségünk, ezért sokszor érzem kizárva magam mikor velük vagyok.

Van remény a számomra, vannak hozzám hasonló emberek? Mert jövőre érettségi és az egyetemen remélem hogy találok egy ilyen barátot, de nem tudom ez mennyire valószínű.

És hogy lehetnék nyitottabb az emberek felé?

17/l