Nincs személyiségem, unalmas vagyok, nem tudok beszélni az emberekkel. (? )

15 éves lány vagyok és nagyon zavar, hogy képtelen vagyok beszélgetni az emberekkel. Most 9. oszt. ugye új suli stb. és mindenki tök jól elbeszélget bárkivel az osztályból, de nekem ez nem megy. 2-3 barátnőmön kívül senkivel sem tudok úgy beszélni, hogy ne alakuljon ki kínos csend. Egyszerűen nem megy.

De nem csak iskolában, ha életemben először találkozok valakivel akkor is ez van, nincs semmi mondanivalóm neki és ez nagyon kínos hacsak nem kezd el ő beszélni... Nem tudom miről kéne beszélgetést kezdeményeznem, mert unalmas embernek tartom magam, nincs semmi hobbim, nem sportolok, lényegében az iskola tölti ki az életem, de nem olyan értelemben, hogy állandóan tanulok, hanem még úgymond az a legnagyobb "történés" az életemben.

Attól félek, hogy később sem fog javulni a helyzet és szépen lassan mindenkinek lesz pasija/barátnője a környezetemből (persze nem most, szerintem ez még korai), nekem pedig soha, vagy csak nagyon későn, mert ha lenne se tudnék miről beszélni vele.

Az emberek nem is nagyon törekszenek arra, hogy megismerjenek, egyáltalán nem jönnek oda hozzám, és nem azért mert csúnya lennék, abszolút normálisan nézek ki.

Fog ez később változni? Vagy mit csináljak? :(

És még egy dolog ami nagyon zavar és nem tudok mit tenni ellene: valamiért a legtöbb ember tévesen azt hiszi, valószínűleg pont az előbb leírtak miatt, hogy én amolyan keménykezű, kőszívű, pesszimista ember vagyok, aki senkit sem enged közel magához (nem tudom olvasta-e valaki - mondjuk felnőttek nem hiszem-, de kb mint a Szent Johanna Gimiből Kinga). Pedig én egyébként jószívű vagyok meg kedves meg minden, abszolút lelki szemetes típus, bárkit meghallgatok még ha segíteni nem is tudok. Az előző osztályomban is ilyennek tartottak, és most is, bár ettől függetlenül jóban voltam/vagyok mindenkivel, ok barátom van, csak nem alakul ki senkivel olyan kapcsolatom, mint egy igazi legjobb barát.

(bocsi ha sok a hiba vagy kicsit értelmetlen/érthetetlen lett, siettem:/)