Nem tudok közeli kapcsolatot kialakítani az emberekkel. Mit kéne tennem?
24 éves lány vagyok, nemsokára befejezem a mesterképzést is az egyetemen. Kiskorom óta elég zárkózott, depresszióra hajlamos vagyok, eközben barátkozós is, aminek hála csak igen felületes kapcsolataim alakultak ki mindig.
A gimnáziumban volt egy társaság, akikhez "papíron" tartoztam, de lélekben annál kevésbé, és érettségi után ők együtt maradtak, engem pedig többé nem is kerestek. Hozzátenném, én sem őket. Tudom, kettőn áll a vásár, de mindig úgy éreztem, nem tartozom közéjük, valamiért mégis mindig bántott, hogy ők is így érezték. Hat éve érettségiztem, mégis a mai napig bánt, hogy ennyire könnyen "megszabadultak" tőlem, hiába tudom, hogy nem voltam önmagam abban a társaságban.
Egyetemen még ennél is kevesebb kapcsolatot sikerült kialakítanom, sok embert ismerek, de barátokat nem sikerült szereznem. Nemsokára végzek, már csak az államvizsga van hátra, ami azt jelenti, hogy ezek a kapcsolatok is megszűnnek az életemben.
Még alapképzés alatt kimentem Erasmus-szal Németországba, és az alatt a 9 hónap alatt sem sikerült normális barátságot kialakítanom. Elég gyakran voltam magányos, függetlenül attól, hogy kollégiumban laktam.
Úgy érzem senkit sem érdeklek, és senkihez sem tudnék fordulni, ha valami komolyabb bajom lenne. Egy éve párkapcsolatban élek, amiben megdöbbentően nyílt tudok lenni és őszinte, és az Ő barátait is megismertem, de velük sem sikerült normális kapcsolatot kialakítanom.
Ne úgy képzeljetek el, hogy kukán ülök és egy hogy vagy?-ra sem válaszolok, mert beszélek és érdeklődöm, de valahogy mégsem megy.
Mi lehet a baj velem, mit "kellene" tennem, milyennek "kellene" lennem?
Tudom, hogy nem tudok megváltozni gyökerestül, de bárcsak mégis.
Arra gondoltam, lehet hogy az is a baj, hogy túl sokat érdeklődöm a másik iránt, így elterelve magamról a figyelmet? Ők nem szoktak visszakérdezni hogy velem mi a helyzet, én meg magamtól nem tudok magamról beszélni.
Tudom, ráírhatnék a felületes haverságot kialakított ismerőseimre, hogy mi a helyzet, de annyira szorongok már, hogy nem tudok önmagam lenni egy értelmes mondatot nem tudok kinyögni.
Mindig úgy irigyeltem azokat az embereket akiknek rengeteg barátjuk van, de lehetséges hogy én magányos farkasnak születtem?
válasza:Az teljesen jó, hogy érdeklődsz, csak így ismerheted meg. De tényleg meg akarod ismerni? Ha ők nem érdeklődnek, nem érdemes erőltetni. A párod is olyan nyílt és őszinte veled, mint te vele?
Arra ne is számíts, hogy sok barátod lesz, mert nem az a típus vagy szerintem. De 1-2 nagyon jó barátra esélyes vagy.
Meg lehet tanulni jól szeretni, csak szerezz be pár jó könyvet és olvasd el. Ha érdekelnek, leírom a címeket.
Semmit nem kell tenned, azaz először fogadd el magad ilyennek, amilyen vagy. Én is ilyen vagyok, egyszerűen nem érdekelnek az emberek. Valahol engem is zavar, hogy magányos vagyok, és néha irigylem a népszerű embereket, de miért is kellene bárkinek megfelelni...Én is beszélgetek és kedves vagyok, sokszor az a baj, hogy hallom mennyi butaságot zagyválnak, meg látom, hogy élnek, és sajnálom az időt, hogy ilyen semmirevaló kapcsolatokra fecséreljem. Te nem érzed így?
1-2 igazi barát többet ér, mint sok kamubarát, hidd el!
Tök okos vagy, ennyi mindent elértél az életben, legyél büszke rá. Mondd ki a véleményed, és vállald önmagad, és akkor megtalálod a helyed a környezetedben.
Sok sikert! :)
válasza:Nem félsz te az intimitástól?
"Tudom, kettőn áll a vásár, de mindig úgy éreztem, nem tartozom közéjük, valamiért mégis mindig bántott, hogy ők is így érezték."
Akkor mi rosszat tettek? Azt tették, amit te.
"Úgy érzem senkit sem érdeklek"
Arról beszélsz végig, hogy nem nagyon érdekelnek ők téged. Te nem a személyek iránt érdeklődsz, hanem a barátság iránt úgy általában.
válasza: válasza:Jéé, egy rokonlélek. :)
Kicsit idősebb vagyok, mint te, szintén lány, szintén ilyen helyzetben. Csak nekem még párkapcsolatom se volt soha, részben emiatt. Van egy húgom, vele nagyon jól kijövök, de azért én is időről időre eltűnődöm, hogy hogyhogy nem sikerült sosem barátokra lelnem.
Az önbizalmad amúgy rendben van? Szeretsz a saját bőrődben lenni? Mert én nem igazán, és talán emiatt is taszítok másokat. Vagy lehet, hogy igazából nem is taszítom őket, csak mivel saját magam nem tartom túl értékesnek, ezért fel sem merül bennem, hogy mások közelebb akarnának kerülni hozzám, mert "mi lenne nekik abban a buli?". Te nem érzel valami hasonlót?
válasza:"Vagy lehet, hogy igazából nem is taszítom őket, csak mivel saját magam nem tartom túl értékesnek, ezért fel sem merül bennem, hogy mások közelebb akarnának kerülni hozzám, mert "mi lenne nekik abban a buli?". "
Ha még magadat sem tartod sokra, mások miért tennék? Aki nem szereti magát, az nem érdemes mások szeretetére sem.
válasza:"Ha még magadat sem tartod sokra, mások miért tennék? Aki nem szereti magát, az nem érdemes mások szeretetére sem."
Miért ne lenne érdemes? Attól, hogy én egyelőre nem jutottam el odáig, hogy felismerjem az értékeimet, attól még biztos, hogy vannak. Minden emberben van jó. Amíg nem sikerül helyrehoznom az önbecsülésemet, addig persze, hogy nem fogják mások észrevenni, hogy értékes vagyok, de attól még az vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!