Kedves voltam, erre leüvöltött a ruhaüzleti eladó. Megértem, hogy nagy a hajtás de hogyan engedhet magának meg valaki ilyesmit?

Márkás ruhaüzletben voltam ahova gyakran járok. Az egyik eladó csaj a földre ejtett-lökött egy csomó mindent, én meg pont ott álltam. Reflexböl azonnal lehajoltam hogy segítsek neki (ha egy idös néni elejti a bevásárlószatyrot az utcán akkor is mindig segítek!).

Erre elkezdett üvölteni (!) velem, hogy mit képzelek én, ne avatkozzak be az ö munkájába, ne akarjam elvenni, meg amúgy is szálljak le róla, ezzel semmit nem érek el nála!

(Hozzátartozik a történethez, hogy bár gyakrabban járok ide, még arcról se ismerem meg az eladókat, meg gyakran is cserélödnek és soha nem kezdtem ki vagy flörtöltem ilyen helyen)

Nagyon szürreális volt az egész, a többi vásárló is csak dermedten nézett. Olyan volt a csaj, mint akinek elgurult a gyógyszere és beképzel mindenfélét. Csak álltam ott, aztán mondtam neki hogy semmi rosszat nem akartam, föleg töle semmit mivel feleségem van és kikérem magamnak ezt a hangnemet és vádaskodást!

A többi eladó nem látta a helyzetet csak odarohantak a kolléganö védelmére és félreértették az egészet. Azt hitték hogy én direkt a földre dobtam mindent amikor bepróbálkoztam a csajnál de nem jött össze. Szerencsére odaszóltak többen is szemtanúk, hogy mi történt. Végül annyit mondtam hogy "na menjetek a ....." (pedig nem szoktam ilyesmit mondani) és elmentem.

Mi a baja az ilyen elmebeteg embereknek? Miért csinálta ezt a hisztit és miért reagálta túl az egészet? Plusz miért hitte, hogy én öt fel akarom azzal szedni hogy a szemem láttára és a lábamra lepotyogott ruhákat felvettem? Ez nem egy romantikus limonádé, maximum ott lehet ez csajozási módszer.

Utólag jól tenném ha visszamennék és kérném a tulajdonost?