Kicsit sem dedós dolog egymást nézegetni?

Ennek köze nincs az óvodához, sőt. Ott még van annyira "steril" a gyermeki lélek, hogy a "bibibí" korszak nem megy át irigykedésbe. Az inkább azt a célt szolgálja, hogy dicsekvés útján egalizálja önmagunk szintjét a közösségben, persze saját mérce szerint.

Aztán ezt felváltja az egész életre kiterjedő "szomszéd lova is dögöljön meg" korszak :D

Nyilván tisztelet a kivételnek. Most ha belegondolsz és meghallod, hogy iksz politikus nyócmilliót keres havonta, nem ez a baj. Nem az a baj, hogy ő ennyit kap, hanem hogy ÉN nem kapok ennyit. Rögtön megenyhül az igazságérzet, ha korrupció-szagú eseményből számomra is csurran egy kicsi. Hozzá teszem, ez csak a nagy átlag, és ennek is oka van. Ha sunyizás nélkül értelmes (és megérdemelt) bevételhez lehetne jutni, nem lenne szükség korrupcióra sem, tehát mondhatni, hogy ok-okozati szempontból azok tehetnek minderről, akiknek a sok sem volt elég sok, és elvették azoktól, akiknek így kevés sem maradt.

A végére a jelenség pedig az, hogy mindenki fúj mindenkire, mindenki többet akar a semmiből felmutatni, mert azzal ő húdekirály ember lehet.

Én sem értem a rosszindulatot, vagy irigységet. Nem is tudom, hogy minek nevezzem. Sok helyen tapasztalom. A saját nővérem, akivel együtt dolgoztam... A főnököm vett nekem egy gyógypapucsot, mert gerinc betegségem van, elég súlyos, a nővérem rögtön jött nekem, mi miért nem kapunk??! Fordított helyzetben, nekem eszembe sem jutna, hogy nekem is kell gyógypapucs, inkább örülnék, hogy a beteg kap..

A másik a legutóbbi munkahelyemen a nők az irodánkban, mindenkit kibeszéltek a szomszédos szobából, aztán amikor beléptek meg ment a nyalás. Sokszor felfordult tőlük a gyomrom. Pedig én is nő vagyok!

Munkahelyen miért történik meg ez?

Mert el vannak engedve és nincs elég feladatuk. Ha el lennének látva rendesen, máris nincs annyi idő az ilyesmire.

Drága főnököm volt mestere az ilyesmi kezelésének régen, ha meghallotta hogy az egyik mondja a másikra a magáét, behívatta mindkettőt és kiadott mindkettőnek egy heti kulimunkát a meglévő mellé, mondván ha ennyi idejük van veszekedni akkor azt munkával is tölthetik.

Imádtam a palit mert a dolgozók 80%-a nő volt és a nők képtelenek megállni hogy marják egymást a semmi miatt, így a szar munkák mindig rájuk maradtak. :)

De igen, dedós. Szellemi-lelki értelemben mindenképpen. Érdemes törekedni arra, hogy túlnőjünk ezen, és tényleg fontos dolgokkal foglalkozzunk ehelyett.

Mindig lesz valami, amiből az egyiknek kevesebb van, mint a másiknak. Ha nem az anyagiak, akkor a fizikai adottságok. Ha nem azok, akkor a családi helyzet. Ha nem az, akkor a kognitív jellemzők. Teljesen felesleges belebonyolódni, pótcselekvés az egész.