Olyan egyedül érzem magam, főleg karácsonykor. Sokan vannak így?

Én már annyira egyedül érzem magamat, hogy hozzászoktam és annyira kiábrándultam már mindenből, hogy a karácsonyt sem ünneplem, mert nem érdekel. Egyébként is ateista vagyok, szóval nem tud meghatni ez az álszent hangulat. Ilyenkor is mindig a csókolózás, az ölelgetés, a romantika folyik orrba-szájba csak más köntösbe burkolva, mint mondjuk Valentin-napon vagy más ünnepeken. Ilyenkor is az van, hogy akivel nem cseszett ki az élet, az minél több embernek próbálja a képébe tolni, hogy: "Látjátok mi milyen szépek/sikeresek/boldogok vagyunk?"

Erről a feltűnési viszketegségről szól minden egyes ünnep, engem meg már azért sem érdekel.

Szerintem nem sokan vannak igy. Nekem szereto csaladom van, feleseg, gyerek. Imadjuk egymast. A Karacsony is ebben a szellemben fog telni.

Viszont mi meg soha nem szelfiztunk a facebookra.

Szerető családom van lol. A szüleim dolgozni fognak karácsonykor én meg a húgommal leszek aki utál. Az egyetlen ember aki tett a családban valamit a karácsonyi hangulatért az elutazott és mire visszajön felnőtt leszek.

Nincsenek barátaim és egy olyan embert hiányolok akivel soha nem találkoztam mégis jobban ismer mint én magamat.

Egyedül vagyok, haver mint a kisujjam

Magányosnak lenni leginkább emberek közt lehetünk - egyébként egyedül vagyunk.

Az egyedüllét jó is lehet - úgy alakíthatod az ünnepeket és mindent ahogy te akarod.

Ha más mellett vagy magányos,az már nehezebb téma. De ha nem tudsz valamiért kimászni a kapcsolatból, akkor meg kell találnod magadban a dolgok és az életed értelmét. Meg kell találnod az örömet és az ünnepek valódi értelmét és okát.

A karácsony sokaknak az együttlét ünnepe, és ha egyedül vannak, szomorúságot hoz az ünnep. Mégis azt gondolom,ha keresed és megtalálod az ünnep valódi okát és értelmét, nem kell többé magányosnak lenned!

Ahány ember annyi élethelyzet. Nem vagy egyedül szerintem ezzel. Viszont ezen neked kell megpróbálni változtatni, persze ha akarsz. Én van hogy egyedül érzem jól magam, van hogy társaságban. Környezet és élethelyzetfüggő. Szerintem viszont az igazi kérdésed a háttérben az hogy mások szerint is normális-e ez. Ne foglalkozz másokkal ilyen téren. Ami szerintem a magányod fő oka, a túlzott megfelelni akarás, és az e miatti sok csalódás, ami miatt az ilyen-olyan emberek elkerülnek. Inkább legyen kevés, de igazi barátod, legyél te válogatós, ne téged válogassanak és akkor nem leszel magányos. Persze csak ha te is ezt akarod. Nálam se fenékig tejfel az élet, de megpróbálom a legjobbat kihozni belőle.

Kellemes Ünnepeket Kívánok akár szereti valaki, akár nem :)!

Első, az ünnep nem erről szól, a dolgok vannak, és olyanok lesznek, amilyennek TE látod, szal. csak te látod ilyennek.

Én egyedül élek, a középső fiam hívott, de nem megyek, jól kialakítom, hogy jól érezzem magam. Minek is menjek? Hogy utána TÉNYLEG egyedül érezzem magam? :)

Kérdést feltévő, te ott vagy, hogy vársz valamit valaki(k)től, vagy valaki hiányával foglalkozol. Én ezen túl vagyok, tudtam, hogy itt a bibi, de kellett pár év, mire ezt levetkőztem, és már jobban érzem magam így. Nincs kiugró boldogság, aztán leeresztve mélabú, hanem kiegyensúlyozottan jól érzem magam. Jobb ez mindennél, hidd el.

És az utolsónak igaza van, de nem feltétlenül emberek kellenek körénk, a lelki változás sokkal biztosabb, és az kéznél - nálad - van. :)

BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!

A karácsony is egy olyan nap, mint a többi. Ha egyedül vagy, akkor egyedül vagy máskor is. Nem kell kinevezni öngyilkos napnak, mert egy csomó ember eljátssza a szeretetet ekkor. Másnap meg ugyanúgy leszarják egymást, mint eddig, és ezután.

Vitát nem vállalok, én ateista vagyok. Ez egy egyházi ünnep elsősorban. Jó, ha a családok összejönnek ilyenkor, de az igazi Családok mindíg, mindenkor, bármikor...