Hasznos tagja szeretnék lenni a társadalomnak. Hogy kezdjek bele?

Szervezz ingyen tábort gyerekeknek az iskolaszünetekre! Nagyom sok család nem tud annyi szabit kivenni és/vagy nincs pénzük táboroztatásra és csak kallódnak a.gyerekek szünidőben.

Olyat szervezz ahiva az idősebb gyerekek is szívesen mennek!

Menj politikusnak,olyannak aki nem lop és csal és az országnak tényleg a javát akarja!

Nagyra becsülöm a hozzáállásodat és az akaratodat, hogy szeretnél hasznos tagja lenni a társadalomnak, mindenképpen tiszteletet érdemel!!!

Ha esetleg ki tudnál kutatni egy módszert arra, hogy a dühös, gyűlölködő, kétségbeesett, egymással marakodó embereket hogyan lehet megbékíteni, hogyan lehet rávenni őket arra, hogy megértéssel és türelemmel végighallgassák egymást, az nagyon jó lenne. Aztán ezt a módszert lehetne elterjeszteni országszerte.

Az emberek tele vannak félelemmel, és ez agressziót szül, veszélyes helyzeteket, ahol mindentől félnek, amit nem ismernek. Úgy látom, Te nem félsz. Segíts másoknak, hogy ők se féljenek az újdonságoktól, és attól, hogy kilépjenek a komfortzónájukból.

Ezen picit korai gondolkodni.

Előbb meg kéne határozni, hogy melyik társadalom számára akarsz hasznos lenni: a pénz társadalmának, vagy a prolik társadalmának, esetleg a társadalomból kihullottak társadalmának (pl. hajléktalan),...... ?

"engem nem a pénz fog motiválni"

Idealizmus előzi meg a tapasztalatot, a cizizmus követi...

;)

A saját jellem sincs kőbe vésve, alakul, változik esetenként.

Másokon nem mindig lehet, és/vagy nem mindig hálás illetve gyümölcsöző segíteni. Pl. sok esetben az illető valójában nem szeretne változást, de legalábbis az önrészt nem kívánja vállalni. Az pedig kimerítő, és kiábrándító az évek és ismeretségek múlásával.

A rendszer arra van kialakítva, hogy egy szűk csoportnak alárendelje az összes többit, piramis rendszerben.

Így van, aki rajtad hüledezett, és van, akin te tennéd, és van, akin az tenné, akin te hüledeztél.... és persze van az a különbség, ami már akkora, hogy a felfogóképességét is meghaladja egyeseknek ahhoz, hogy hüledezzenek.

Úgyhogy mindig ott tudsz hasznos lenni, abban a közegben, ahol képesek vagytok egymást felfogni, megérteni, motiválni. De az értelmi fejlődés valamely irányú (egymáséhoz képesti) változásával ez megszűnik: a fejlődni már nem akaró visszahúzza azt, aki keresi a jobbat. Vagy sikerül, vagy kiszakad a fejlődő abból a közegből, és keres újat magának. Aztán eljön a már említett kiábrándulás.

A kiábrándulás valóban lehetséges, a kiégés is, ha az ember sok olyannal találkozik, aki leül, és azt várja, hogy mások oldják meg helyette az életét úgy, hogy neki semmit se kelljen érte tennie.

Ugyanakkor ha körbenéz az ember akár csak itt, a gyakorikérdések-en is, látja, hogy rengetegen vágynak változásra, haladásra, csak nem tudják, hogyan vágjanak bele.

Akinek van még energiája, akiben van még tenni akarás, azt ne húzzuk már vissza olyasmivel, hogy majd úgyis cinikus és kiégett leszel! Ennyi erővel le lehetne ülni és meghalni, mert úgyse lesz jobb soha semmi.