Ti hogy kezelitek az asperger szindrómát?

10-nek: a járásomat úgy képzeld el, mintha egy robot menne. Fura szögben emelem a lábaimat. Nekem nem tűnik fel iagazából, csak másoktól hallom, hogy milyen furán járok, kiskoromban is mindig csámpásoztak.

Szögletes mozdulatok, gyakran random lábujjhegyen járok, főleg ha sietek. Gyorsan megyek, előre nézek de senkit sem ismerek fel az utcán vagy az alap lelőhelyétől eltérő helyen. A mozdulataim vagy túl lassúak, vagy túl hirtelenek. Gyakran nem tudom, melyik a jobb és bal oldalam, a jobb és bal kezemet viszont majdnem egyenrangúan használom (írni ballal csak függőleges felszínre tudok, jobbal mindenhogy, a többi dolog mindkettővel megy, de "be van osztva", hogy mit melyik kezemmel csinálok.)Gyakran gondot okoz, hogy a két kezemet/lábamat egyszerre, ritmusosan mozgassam, pl. nehezen tudok tapsolni vagy páros lábbal ugrálni. Mozdulatokat nagyon nehezen tanulok meg, pl. tánclépést de egy ideje csinálok jógagyakorlatokat és ez valamennyit könnyített rajta. Valamint a szobatársam elkezdett jelnyelvet tanulni és mindig leültet engem is, hogy gyakoroljak vele, ez is egyre könnyebben megy.

Ami lehet még érdekes (erről is szobatársam világosított fel, addig nekem fel sem tűnt) hogy nincsenek automatikus mozdulataim, amikor pl. valami hozzám ér vagy rám esik egy vízcsepp, ilyesmi, nem nyúlok oda, mint bárki más, hanem csak dekódolom, hogy rámesett egy vízcsepp. Illetve gyakran nem nézek oda, ha csinálok valamit, pl. az átlagember ha kinyitja a fiókot, hogy kivegye az ollót, belenéz a fiókba, én nem, akkor sem ha emiatt percekig keresnem kell az ollót. Vagy ugyanígy veszem elő a bérletet, a kulcsot, így nyitom az ajtót. Mondjuk ez már nem biztos, hogy az a mozgásos kategória.

11-es, ezeket akár én is írhattam volna. A mozgásomat tök egyszerűen lehetne függvényen ábrázolni. Én sporttal tanultam meg a futást, de normálisan menni még mindig nem tudok. Gyorsan, és szögletesen megyek, nem forgolódom, de én csak hatékonynak hívom. Lábujjhegyeskedem, és centire pontosan kiszámítok minden mozdulatot, ha standby-ban tolom, mások elkerülésével is így vagyok, ami néha elég kellemetlentud lenni. Labda = halál. Az utóbbi években gyakorlással már eljutottam a klinikai halálig, de elkapni még mindig inkább nem tudom, mint igen.

A hangsúlyozással úgy vagyok, hogy ha közhelyes baromságokról kérdeznek, akkor olyan hangon válaszolok, amennyire éppen feltüzel a téma. :D

De ha értelmes témáról, neadjisten (tényleg ne adja) érdeklődési területről, akkor aztán...

Utóbbit szintén tanultam, szerencsére vagy nem, de könnyen, akár néhány mp alatt rámragad az aktuális beszélgetőpartnerem stílusa, ez nem jó abból a szempontból, hogy feladom a saját stílusom (ha van olyan), viszont egy rengeteg beszédmódot elsajátítottam így.

Gesztikulálni nem tudtam soha. Biztos meg tudnám tanulni, de aminek nem látom értelmét, arra aztán a jó ég se tud rávenni. A hangsúlynak belátom a hasznosságát, lényeges elemeket lehet vele kiemelni, de a gesztikuláció szvsz csak szociális idegrángás.

A szem közé nézés jó dolog, nálam is gyakorlatban van.

Nekünk ez nem jön ösztönből, meg kell tanulnunk. Nekem anno azt is külön tanították, hogy hogy kell mosolyogni, illetve hogy mikor szomorú valaki.

Képzeld el, hogy egy másik bolygóra utazol, ahol a lakók teljesen máshogy kommunikálnak, mint ahogy te azt megszoktad. Legyen pl. az, hogy a gesztikulációjukat a szemszínük változásával fejezik ki, a "beszédük" pedig illatokból áll. Hosszú évekig velük kell élned, hogy alkalmazkodsz, hogy érteted meg magad?

Bizonyára megfigyelnéd, hogy melyik hangulatukkor milyen színű a szemük vagy hogy milyen szituációkban milyen illatot bocsátanak ki és te is próbálod ezeket úgy alkalmazni, ahogyan ők, hiszen így fognak megérteni téged(tegyük fel, hogy neked is vannak ehhez szerveid, csak a saját bolygódon nem vagy nem így volt szükség a használatukra).

Na mi ugyanezt csináljuk a Föld nevű bolygón, hogy az emberek megértsenek minket és hogy mi is tudjunk kommunikálni másokkal. :)

Hosszadalmas munka ez és kisgyerekkortól kezdve rengeteg fejlesztést igényel, valamint nagyon sok energiát emészt fel.

Nekem is a járástól kezdve minden mozdulat mesterséges erőfeszítés volt, nem "rutin", de nálam ez a feszültségből jött, próbáltam nem remegni és nem izomgörcsöt kapni.

(szerintem az aspergeresek egy jelentős részének szintén a feszültség valójában a gond, tehát nem aspergeresek csak nincs meg a megfelelő "nyugalmi szint" hogy önfeledten mozogjanak stb. rajtam kívül jópár ilyen emberrel találkoztam)