Miből merít erőt és milyen személyiség az, aki állandóan pozitívan látja a világot?

egy egyszerű dolog a különbség.

az a neve pénz.

amíg volt,addig a világon semmi problémám nem volt,semmi nem zökkenthetett ki a boldogságból.

pénz nélkül,vagy ahogy írod átlag fizuból túlélni,egy kiszolgáltatott dolog,az anyagi fejlődés lehetőségétől teljesen megfosztva.

ettől függetlenül edzeni,kefélni azért lehet pénz nélkül is.

azért könnyű nekünk az élet, mert nem halálként éljük meg a munkát. Én se keresek sokat (átlag alatt) mégis jobb az életkedvem, és pozitívabba reggelem, mint a főnökömben aki 3x annyit visz haza.

erőt magamból merítek, mivel döntés kérdése, hogy bizonyos dolgokat rosszként vagy jóként könyvelünk el magunkba.

A legtöbb kamasz és felnőtt sajnos leragad a kb 8 éves korára kialakult korlátolt logika szintjénél, amely jellemezhető fekete-fehér gondolkodásként is. Árnyaltság nem jellemi a többség gondolkodásmódját, sajnos még nagykorúként sem.

A világ nem totál hepi és nem totál szomorú, nem totál kicsesszintés, és nem totál szerencsemalac.

A fizikai világ egy tanulóterep, amely arra szolgál, hogy függetlenül boldog tudatállapotot tudjunk fenntartani, kellő tanulásunk eredményeképpen, és ez a tudatállapot képezi az alapját a végtelen alkotás-befogadásnak.

(Ugyanis semminek sincs tényleges vége, csak szüntelen átalakulás zajlik, végtelenített visszaható -de kellő tudás esetén pozitív- következményekkel).

Minél kiterjedtebb az egyén lényegi tudása, ő egyfelől -látszólag ambivalens módon- annál inkább egyéniség, mégis annál inkább kollektív is a tudata, másfelől a LEHETŐSÉGEIT tekintve annál pozitívabban lát.

Egész más dolog az önbecsapás, amikor magát a fizikai világot valaki -tévedésből- állandóan pozitívnak látja.

Eleve a lényeg pont nem a fizikai világ, mivel az csak egy átmeneti tanulóterep (bár különféle inkarnációs "szemüvegekkel" időben akármennyivel), de ettől még mint eszközben, a fizikai világban lehet találni örömöket is, mellesleg. De tehát a lényegi üröm nem a fizikai szintről ered.

Háromfajta pozitív beállítottságú emberrel találkoztam eddig.

1, Tényleg pozitívak, mert minden adott, hogy azok legyenek. Jó családi és anyagi körülmények, jó tanulmányok és/vagy sporteredmények, jó kinézet és megfelelő szocializálódás. Valóban pozitív az életük és pozitívan is élik meg.

2, Az elvakultak. Egyszerűen buták kompletten nézni a dolgokat vagy félnek szembenézni a valósággal. Ha a saját hibájuk miatt történik egy óriási baleset, simán rávágják, hogy ennek így kellett lenni és milyen jó dolog történt.

3, A külvilágnak pozitív dolgokat mutatnak, de belül negatívak. Ők próbálnak megfelelni vagy elrejteni a valódi énjüket, ezért előadnak egy álcát.

Neked valamit el kell érned és az majd ad valami löketet. Az rajtad múlik, hogy a löketből mit hozol ki. Ha mondjuk, a tanulmányaid után jól fogsz keresni, akkor alapozd erre a dolgot. A soványságon változtass, sportolj. Sajnos a társadalom hihetetlenül felszínes, szóval kívül is rendbe kell magad raknod, hogy valóban sikeres legyél.

Nem olvastam el a válaszokat, én csak egy dolgot akarok krédezni.

Mi baja van mindenkinek a közhelyekkel? Ezek azért közhelyek, mert általános érvényű igazságok. Ha van valami problémád, szinte biztos, hogy van egy közhely, ami a probléma megoldását takarja. Ez általában nehéz, de MEGOLDÁS és csak azért, mert nehéz egyből le van ugatva. Így mit akar bárki is az élettől? A sírás és önsajnáltatás sosem fog megoldani semmit sem. A probléma megoldásáért tenni kell.

Nov.26. 6:55-ös : kihagytad a három, általad felsorolt típus mellől a legfontosabbat, de talán azért, mert az a legritkább és aki életének a legtöbb haszna van, a másik három féléhez képest.

Ez pedig aki pontosan tudja, miért vannak a nehézségek, és épp ezért okul is belőlük. Hiszen okulásért vannak nehézségek.

(Persze nem csupán ebből okul, és nincs olyan személy, akinek 100% nehézségekből áll az élete. Meg nyilván fejleszt másokat is, önmagát is, stb. Én most csak az idevágó lényeget emeltem most ki.)