Mi a véleményetek az olyan emberekről, akik egész életükben csak robotolnak és gyűjtik a pénzt?

A kérdésből az jön le, hogy nem azokra gondolsz, akik azért robotolnak, hogy ne haljanak éhen, hanem azokra, akiknek egyetlen céljuk, hogy minél több pénzt gyűjtsenek, és mindent ennek rendelnek alá.

Nos, túl azon, hogy természetesen mindenki maga dönti el, hogy hogy él, én nem tudnék így élni. Nem is látnám értelmét. Összegyűjtök életem során egy valag pénzt, aztán amikor visszagondolok nyugdíjasként, hogy mit csináltam életemben: annyit tudnék mondani, hogy dolgoztam, amennyit csak bírtam? Robotoltam meg nyomorogtam azért, hogy vénségemre legyen pénzem, amivel akkor már vajmi keveset érek?

Ugyanis azzal már visszamenőleg nem fogom tudni jobbá tenni az életemet. Nem tudom majd a pénzzel pótolni azt, ami kimaradt, és nem tudom meg nem történtté tenni azt, hogy tönkretettem magam a túlhajszolt életvitellel.

Én mindig teszek félre valamennyi pénzt, és nem élem fel azonnal az egész fizetésemet. Ennek két oka van:

1. Vannak bizonyos céljaim, amikre majd felhasználom (utazás, lakásfelújítás, fogászati kezelés, nyugdíjas éveimben se nyomorogjak, hanem legyen, ami kiegészíti azt a pénzt... stb.).

2. Legyen egy tartalékom, amihez nyúlhatok, ha közbejön valami váratlan kiadás vagy esetleg jön egy olyan időszak, amikor megcsappannak a bevételeim, és nem lehetett előre tervezni (pl. csődbe megy a munkáltató, ahol dolgozom, vagy megszűnik a részleg, és hirtelen munkát kell keresnem, esetleg elüt egy autó - pont nemrég láttam egy olyan esetet, hogy egy kisteherautó elütött egy személyautót, ami pedig a lendülettől felgurult a járdára, és kis híja volt, hogy nem ment bele a gyalogosokba).

Úgy gondolom, a legtöbb ember valamilyen céllal gyűjt, max. nem teregeti ki publikusan, hogy mire, sokan gyűjtenek lakásra, vagy a gyerekeik segítése céljából, ha más megtakarítási cél nincs is, ez a kettő a legjellemzőbb. Kevés lehet az olyan, aki csak azért gyűjt, hogy még több legyen, de céljai nincsenek.

Nekem az a véleményem, hogy marha nehéz eldönteni mikor költsem el a pénzem.

Korábban 180-at kerestem, abból jó része elment megélhetésre, és például telefonra gyűjtöttem. Most 300-at keresek, így marad elég pénzem, vehetnék telefont, viszont így elérhetővé vált például hogy autót vegyek.

Pár év után meg már házban gondolkozom. Szóval kicsit olyan ez, hogy minél több van, annál inkább fentebb is teszi az ember a mércét.

Na meg, spórolok mondjuk 1 milliót...akkor ott a dilemma, hogy vegyek 1 autót, vagy vegyek pl tv-t, telefont, új gépet, xboxot, menjek el nyaralni vagy örömlányhoz...

Az sem mindegy, mire gyűjtenek? Sokszor úgy érzem, hogy 1-1 generációnak "be kell áldozni" magát ha az utódoknak jövőt akar.

Sajnos mi is elég szegényen nőttünk fel alkoholista apa mellett, mégis mindent próbált anyám megadni, támogatott tanulásban, bármiben, viszont gyakorlatilag ráment a fél élete, egészsége. Viszont mi így normális életet élhetünk a lehetőségekhez képest. Azt is mondhatták volna hogy nem támogatnak, akkor most ülhetnék egy gyárban.

De még így is azt látom, hogy nekem is rámegy a fél életem arra hogy lakásra gyűjtök, és látom mekkora előnyben van az, aki megkapja mondjuk 20 évesen.

Bennem már elég fiatalon megfogalmazódott, hogy kell egy saját lakás. Főiskolás koromban aztán amikor elkezdtem dolgozni, ez a cél lebegett a szemem előtt, így minden megtakarításomat ebből a célból indítottam. Volt egy jó hozamokkal futó életbiztosításom néhány évig (akkor bontottam fel, amikor a hozamok elkezdtek leesni), aztán volt egy Fundamenta lakáskasszám, illetve voltak egyéb megtakarításaim, lekötéseim, figyeltem a kamatokat (most a közelében sincsenek a kamatok az akkoriaknak sajnos...).

Nagyjából a terv megfogalmazódásától számítva 10 év alatt összejött a lakásra való, egy minimális hitellel, amit ha nem veszek fel, akkor most tényleg nem tudnék lakást venni, mert 3-6 milliót ugrottak az árak 1 év alatt ugyanabban a kategóriában, de tavaly úgy döntöttem, itt az idő, volt egy viszonylag nagy önerőm, ami szépen összejött a megtakarításokkal, és mellé jött egy hitel a Fundamentán keresztül. Hivatalosan 8 év alatt fut ki, ezt én egy második lakáskassza megtakarítással (mivel a lakáshitel törlesztés is lakáscél, és ugyanúgy jár az állami támogatás) 5 évre csökkentem.