Miért vesz Magyarországon az emberek nagy része olyan telefont, amit nem tud kifizetni? (bővebben lent)

Először is szögezzük le, hogyn nem akarok senkit megbántani, szimplán érdekel a téma. (illetve bocsi a kategória választásért, nem igazán tudom ezt hol kéne feltennem)

Tehát engem - mint ha nem is a legtöbb, de sok 16 évest - érdekel a telefonok, akciókamerák, és egyéb elektronikai cikkek világa (bár a kettő kiemelt közül a többi csak felületesen fogalakoztat), így bizony ezen az oldalon is gyakran böngészem a Mobiltelefonok témát.

Időről-időre, ha nem is gyakran, de feltűnnek olyan kérdések, hogy honnan lehetne az aktuális csúcskészüléket (jelen esetben iPhone 7, Samsung Galaxy S7 és ezek variánsai) a legolcsóbban, akár részletre is beszerezni.

Ezzel nem is lenne baj, hiszen minek vegyen ember telefont 260K-ért, amikor ugyanazt megkapná 50-nel olcsóbban, ami valljuk be, nem egy kis összeg. Igen ám, de itt jön képbe a sufni GSM-ezés, illetve a hűségidő+részletfizetés.

A csúcstelefonok, valljuk be, ugyanolyan luxuscikkek, mint a high-end gaming PC-k, vagy a sportautók. Most szögezzük le, mielőtt valaki ideírja, hogy egy X16-os BMW kicsit másabb mint egy 2-es Golf, pedig mindkettőnek 4 kereke van, annak mondanám, hogy a tavaly 60K-ért vásárolt Xiaomi Redmi Note 2 telómon minden megvan, ami az áltagembernek kell (jó "antenna", mikrofon, szinkronizálás, viszonylag jó kamera, felhő, atom üzemidő, ect). Nyilván az iPhone 7 még sötétben is kristálytiszta képet készít, akár 4K-ban is, van stabilizátora, de az átlag proli úgyis a 32 gigásat veszi meg, mert az a legolcsóbb, tehát ezeket nem nagyon fogja használni.(ha mégis, akkor sem hiszem, hogy otthon van neki 4K-s TV vagy monitor) Emellett pedig szerintem sokkal jobb érzés kifizetni egyben egy telefont (meg tokot 500 Ft-ért, fóliát meg 700-ért), mint egy olyan készülékkel rohangálni, amit ha leejtesz, elhagysz, stb még ugyanúgy fizeted X ideig, mintha mindennap használnád.

Persze itt Gyakorin annyire nem elszomorító a helyzet, mert aki feltesz egy kérdést, annak még fent áll a reménye, hogy le lehet erről beszélni, de néha rosszul vagyok, amikor látom, hogy az átlag csóró proli csúcstelefonnal rohangál (az plusz pont, hogy kijelző be van törve, de cserélni drága lenne) miközben otthon vajas kenyér a vacsora, és a minőségi ital pedig kimerül a K*bányaiban, illetve a metillel túllőtt, hányadék módon lefőzött, undorító ízű pálinkában.

Itt mégegyszer leszögezném, hogy nem akarok senkit ezzel megbántani, sem az előbb felsorolt flagshipeket szidni, de egyszerűen hányok ettől az életstílustól.

Szerintetek miért van ez? Társadalmi nyomás hatására, megfelelési kényszer, p*niszméregetés, vagy valami más?

Várom a válaszokat, illetve tényleg bocsi a megfogalmazásért, csak rajtam van a szokásos suli előti agymenésem...