Miért kell mindig elvárásoknak megfelelni?

Nem kell ideálnak lenned, elég h jól nézel ki, akkor az sem számít, ha tuskó vagy, és úgy bánsz a csajjal, m int egy rongydarabbal.

Ha nem nézel ki elég jól, akkor már minden másban magasabb a mérce.

Hát, fejet hajtok.

Egyéként nem "kell" megfelelni, legfeljebb nem jön össze a dolog, ha kitart az "elvárásai" mellett. De én amblokk globálisan elvetem azt a kapcsolatot, amelyikben elvárások szerepelnek. Apróságokban ugyanúgy, mint nagyobb dolgokban.

Pl. itt is lehet olvasni: "elvárom a normális válaszokat" Hogymivan? :/

Kérni, mint olyan, már derogál?

Sajnos az embereknek néha már piszkavassal nem lehetne följebb emelni az orrát, annyira fönt van hordva.

Hát, nem éppen erre gondoltam, én már rég tanultam fizikát... :-D

De az számít, hogy tudnánk-e pl. hosszú távon együtt élni, hogyan gondolkodunk például a munkáról, összeegyeztethető-e kettőnk mindennapi rutinja, hogyan képzeljük el magunkat a jövőben, családban, gyerekkel, vagy gyerek nélkül, hogyan szeretjük eltölteni a szabadidőnket, tudunk-e közös programokat szervezni, vagy annyira mások vagyunk, hogy ez elképzelhetetlen, hogyan bánunk a pénzzel, mennyire zavar, ha valaki teljesen másképp áll hozzá (pl. én spórolós, gyűjtögető típus vagyok, de nem fukar, viszont zavar, ha valaki ész nélkül beleugrik bármibe, és könnyen bepalizható, nem zavar, ha hetente veszel egy szelvény lottót mondjuk, de az igen, ha megszállottan játszol minden ilyennel, és csak megy a pénz), számít, hogy mennyire passzol az életmódunk, számít(hat), hogy egyik-másik fél dohányzik-e (nálam pl. csak nemdohányzó társ jöhet szóba), számít a gondolkodásmód, a viselkedés, van-e köztünk kibékíthetetlen ellentét vagy ami különbség van, az összeegyeztehtető.

Nyilván kell alkalmazkodni, idomulni egymáshoz, hiszen két önálló emberről van szó, de nem működik mindenki mindenkivel, nem vagyunk nyulak. :-)