Szerintetek is elcseszett vagyok?

Lehet, hogy hasonló dolog felé tartok (bár tizenhat évesen annyira nem lehet komoly...) de ez más kérdés.

Szerintem nem vagy elcseszett, semmiképp se gondold ezt! :) Keresd meg a kiváltó okot, biztosan van ilyen. Mit gondolsz, mi lehet az, történt esetleg valami? Barátaiddal mi a helyzet, osztálytársakkal milyen kapcsolatban vagy? Hogy érzed, öcséddel javítható a viszony, legalábbis örülnél, ha jóban lennétek? Egyéb családtagok (unokatesók pl)?

Azt javaslom, hogy amíg rá bírod venni magad, addig végezd a hobbidat és tanulj! Ez fontos, mindenképp csináld és a munkád is. Van, vagy volt valami célod, amit el akartál érni az életben? Mit gondolsz, ha most pl már dolgoznál, egyedül lakhatnál, más városban/külföldön élnél, stb (akármi), jobb lenne? Vagy ha csak lenne egy háziállatod, jártál volna valahol, kipróbáltál volna valamit? Ha találsz ilyet, akkor dolgozz azon, hogy ez meglegyen. Persze mondani könnyű - tudom, nálam legalábbis ez a baj - de egy, illetve sok-sok próbát megér.

Ha szereted még a hobbijaidat, hívd el a haverjaidat, osztálytársaidat egy túrára/biciklizésre, lehetőleg a legdumásabbakat is és akkor majdcsak lesz egy beszélgetés, ami segíthet elkezdeni visszarázódni :)

És még valami: nem tudom, hiszel-e vagy sem, de azért leülhetsz egyszer úgy is gondolkodni, hogy "Istenem..." és itt mondod, mondod és mondod magadban a dolgokat, ha hiszel benne, gondolsz rá, ha esetleg nem, akkor is segít, ha levezeted magadban a dolgokat. Akkor nyilván kicsit máshogy fog ez a gondolatmenet festeni, de a lényege ugyanaz. És kérheted a segítségét... menni fog kimászni a gödörből.

(Aki pedig most beszólna, az tegyen egy szívességet és inkább segítsen a kérdezőnek :) )

Többet/jobbat sajnos nem tudok, de remélem segíetettem valamennyit.