Miért van az, hogy, bárkivel beszélgetek, gyakran szúrók be burkolt mondatokat a személyiségem milyenségére, arra, hogy milyen vagyok? Két párbeszéd közti röpke szünetben teszem ezt. Azét akkor, mert félek, hogy a másik számára kínos lesz a csend.

Na az előbbi sorok jók lesznek példának is mert pont ez az amiről beszélek :D:D: Az utolsó mondat a beszúrás. Szóval véleményetek szerint mi állhat ennek a hátterében? Egyébként azért félek a kínos csendtől, mert nem szeretném, hogy a másik egy pillanatra is kellemetlenül érezze magát, főleg nem velem. Ez utalhat arra, hogy nem érzem úgy, hogy a környezetemben elfogadnak? Vagy, hogy régen sem fogadott el a családomon és a szűk baráti körömön kívül senki? Talán tudatalatt szeretném, elfogadnának és kedvelnének? Egyébként egy elég zárkózott, bizalmatlan ember vagyok és most ebből szeretnék kitörni. Szóval az is lehet, hogy ez egy nem tudatos cselekvés a zárkózottságom és a bizalmatlanságom legyőzésében való elhatározottságomon? És egyébként ez rossz tulajdonság? Más számára nárcisztikusnak vagy esetleg egoistának tűnhetek? Ti mit gondoltok?