Kezdek gonosszá válni és valahogy élvezem, de miért?

Talán azért törekedsz annyira mások életének megkeserítésére, mert neked nincs sajátod. Alakítsd ki azt, foglalkozz a saját dolgaiddal, találj egy megfelelő hobbit, ami nagyon leköt. Ha meg leszel elégedve a saját dolgaiddal, nem fogsz nagyon erőlködni, hogy mások életének tönkretételével próbálj kis sikerélményt/ boldogságot elérni.

Volt egy ilyen időszakom, de nem tetszett, így inkább nem beszéltem az emberekkel, és figyelek, hogy ne adjak tanácsot sem.

Ja, tévedtem, most is azt teszem :\ de talán már nem azért, hogy rosszat tegyek :P

Mivel én is nem rég változtam meg teljesen, bár igaz, hogy én nem voltam gonosz, de az idegrendszeremnek köszönhetően mindenen felkaptam a vizet. Ha fociztunk és mellérúgtam, akkor a földet ütöttem, ha valaki beszólt, akkor a ruhájánál fogva felemeltem és úgy tartottam egy kis ideig, majd leraktam. Egyszóval totális forrófejűség.

Aztán kikértem a véleményét egy olyan embertől, aki ellenkező nemű, és jó embernek tartottam, és azt mondta hogy nagyon gázos, így újraértékeltem mindent, rájöttem, hogy ha pl. hidegvérrel focizok, akkor sokkal több mindenre vagyok képes, mivel higgadtan teljesen a játékra vagyok képes.

Azt tanácsolom, hogy kérj mindenkitől bocsánatot, akinek kárt okoztál, majd tégy jó dolgokat velük.

Pl. ha valakivel kötekednek, te légy az, aki a célpont mellé áll.

Az emberek a legapróbb segítséget is megjegyzik. Ha leesik valamijük, akkor vedd fel.

Nem azt mondom, hogy nyald ki a... tudod..., hanem azt, hogy légy normális.

Ha sok a sötétség (itt: másféle emberek), akkor légy te a fény, aki fényesen ragyog, és ezért bár páran nem kedvelik, de a legtöbben szeretik.

Sok sikert!

Ui: A nemedre kíváncsi lennék.