Bezárjátok az ajtót mindig magatok után?

Olvastam régen egy nagyon jó creepypastát. Szóval nem saját történet. De most a címét nem tudom így inkább leírom. Egy fiatal srác volt a főhős aki iskola miatt egy kissé távoli rokonához kellett hogy költözzön. Nagyon kedves nénike volt. Nem haragudott semmiért, még akkor sem mikor a srác levert egy értékes vázát. Kivéve egy dolgot amit nagyon komolyan vett. Ha valaki a lakásban kinyitott egy ajtót akkor az áthaladás után be is kellett zárnia. Muszáj volt, különben a néni durván üvöltött hogy "zárd be azt a nyomorult ajtót". Ezt a fiú nem tudta mire vélni, de a sokadik veszekedés után megtanulta. Volt olyan hogy csak az éjszaka kellős közepén mosdóba ment ki és a szobája ajtaját úgy felejtette. Akkor is egy emelettel lejjebb a nénike felébredt és már kiabált fel hogy "zárd be azt a nyomorult ajtót". Másra nagyon nehezen kelt fel, de az ajtó nyílásának hangjára éberebb lett, és ha utána nem jött a megnyugtató záródás hang akkor egyenesen kipattant a szeme.

Ahogy telt az idő a srác természetesen észre vesz egy titkos ajtót a pincében. Mikor kérdezi az öregasszonyt hogy mi az csak legyint és mondja hogy ne törődjön vele. Mikor a srác unszolta hogy mutassa meg neki akkor elfehéredett és keményebb hangnemre váltott. Egyenesen kiabálva megtiltotta hogy a közelébe menjen. A nénike csak az ajtók miatt üvöltött, másért sose emelte meg a hangját. A srác rögtön arra gondolt hogy ennek valami köze lehet az egész fóbiához ami a házat körbe lengi. El is határozta hogy egyszer mikor az öregasszony nincs otthon ellopja a kulcsot és benéz. Így is történt. Mikor kinyitotta a csapóajtót az lefelé vezetett pár régi rosdás létra fokon a sötétbe. Lent egy sötét alagútra bukkant. Még régről maradhatott meg mikor a nácik elől bujkáltak az emberek. Ahogy ment beljebb és beljebb egyre nyirkosabb lett a levegő és növekedett a bűz. Majd végül elért egy vas ajtóhoz amin kívül lakat volt. Sokáig vívódott rajta miután a kulcsot megtalálta a többi között hogy kinyissa-e, de végül a kiváncsisága felül kerekedett rajta. Mikor benézed elszörnyedt. A groteszk formák miatt először nem is tudta kivenni mit lát. Késöbb ahogy a szeme hozzászokott rájött hogy amiket eddig bámult azok nem mások mint a földön heverő különböző húscafatok. Valószínüleg emberi, mert egy-egy végtagot és fejet a kupleráj között ki tudott venni a szemével. Majd idővel meglátott valamit ami kitűnt a többi közül. Kitűnt ugyanis magasabb volt. Egy ember szerű alak állt vele szemben a sötétben. Ki lehetett venni a formályát, de valahogy mégsem volt emberi. Karcsúbb volt annál és furcsa kitekert tartása volt. Láncok voltak rajta. Aztán az alak megmozdult. A sötétben úgy tünt mintha a fejét mozdította volna a főhős irányába és szemébe nézett volna. Itt főhősünk megijedt és amilyen gyorsan tudta visszazárta az ajtót amit elöbb sikítás majd lánc hangja követett. Az ajtó azomban nem koppant. Biztos nem érte el. Vagy nem akarta elérni? Nem számított főhősünknek aki rögtön futásnak eredt és az utcáig meg sem állt. Bizosra ment hogy minden ajtót bezárt maga mögött ezután. Rájött hogy a nénike akinél lakik tud erről. Tudja mi van a ház alatt, és fél. Tudja hogy ott van, és tudja hogy idővel megtalálja a módját hogy kiszabaduljon. Akkor pedig érte jön. Azért azért kell minden ajtót csukni mert akkor meghallja ha valaki vagy inkább valami olyan közeledik a házban aki elöl jobb elmenni. És így elég időt nyer menekülni. Történet vége hogy srác ott hagyja a nénikét majd jó pár év múlva hallja hírét hogy otthon holtan találták. Azóta már jó messze van, de azért írja le a netre mert fél hogy ez az izé valami alapján őt is megtalálja.

Még egyszer, nem saját történet. Címét sajnos nem tudom, de nagyon élveztem az eredeti művet. Azt tudom hogy a nő mindig azt mondta hogy "Shut the damn door!" Ha ez alapján valaki megtalálja és tud angolul mindenféleképp olvassa el. :)

Amúgy kérdésre válaszolva én nem zárom az ajtókat. Csak este annak a helységnek az ajtóit amiben alszok. Egyszerűen nem tudok úgy aludni ha nyitva vannak.