Hogyan tudnám fejleszteni a verbális védelmemet?

Maga a védekező pozíció a probléma, nem a beszólások. Belül te vagy az isten. Te döntesz, felveszed-e, amit mások tényleg a jó franc tudja, mi az anyjukért mondanak neked. A hasznosítható részét jó, ha hasznosítod, de nagyon nem biztos, hogy van mit hasznosítani a neked mondogatott dolgokból. Nyilván célszerű nyitottnak maradnod arra, ami építő kritikaként hasznosítható, még akkor is, ha nagyon is destruktív szándékkal (vagy tényleg a jó franc tudja, mi az anyjukért) mondják oda, de ne téveszd szem elől, hogy sokan csak beszélnek bele a levegőbe.

Oké, de mégis, komolyan, miért? :D

Általában fogalmuk sincs nekik se, mit csinálnak. Homályos indíttatásként persze szó lehet olyasmiről, hogy kínzó, de elnyomott belső bizonytalanságuk ŐKET KÉNYSZERÍTI SZÜNTELENÜL VÉDEKEZŐ POZÍCIÓBA, ami persze vagányságnak álcázva tud ilyesfajta önsorsronásba torkollni náluk.

Tedd meg, hogy hátrább lépsz egyet gondolatban! Ne tekintsd jónak, rossznak, sajnálni valónak vagy szeretetre méltónak az embereket, csak vedd észre, hogy mind hiányos észlelésünk alapján próbálunk csinálni valami használhatót! Sokan annyira kapták már a rosszat életükben, hogy önmaguktól eltávolodva osztják már a szemétségeiket másnak. Tudnod kell, hogy ez tényleg az ő problémájuk. És akkora probléma ez a nyakukon, hogy ténylegesen szükségük lehet külső segítségre, hogy visszataláljanak értelmes, kerülőutaktól nagyjából mentes, elengedett, könnyed önmagukhoz. Lehetsz te ez a külső segítség, persze csak amikor úgy látod, hogy neked való, édes feladat ez, amit képes vagy korrektül véghez vinni.

Amíg nincs szó ilyesmiről, addig a lelki béke alaptézise a nyerő: nyilvánvalóan megváltoztathatatlan dolgokat (mint például más emberek aktuális lelki alkatát) nem kell megváltoztatni.