Hogyan tudnám fejleszteni?

Tárd fel a múltadat. Mindenki tudatalattija tele van gyerekkori sérelmekkel, melyek kihatnak a (saját) életére mindenkor, amíg nem sikerül szembesülnie ezekkel, és feldolgoznia azokat.

A művészi önkifejezésnek ez az egyik fő funkciója: önterápia, tudatalatti feltárás és feldolgozás, ösztönös ráérzéssel.

Fejezd ki azt, ami a lelked mélyén van, és a saját gondolataidat is, műalkotások formájában. És nem az számít, h ez, vagy az az alkotásod mennyire jó/értékes, vagy mennyire nem, hanem h kifejezd magad őszintén az alkotásod során.

Sajnos sokan valamiféle öncélú dolognak hiszik a művészetet, ahol mintha az számítana, hogy jót/értékeset alkotott-e, vagy nem.

Egy dologtól rossz a műalkotás: attól, ha az nem műalkotás, hanem valami más, és összekeverte "a szezont a fazonnal" az illető.

(Részletkérdés, h a műalkotások értékét szubjektíve sorrendbe lehet állítani, szempontok szerint. Lehet ilyet tenni, mindenesetre sokadlagos, nem különösebben fontos ténykedés a műalkotások rangsorolása.)

Szóval célszerű első körben megérteni: mit jelent nem hétköznapit alkotni, ami egyúttal NEM is a tudomány területe.

Borzasztó egyszerű dolog a műalkotás: add önmagad, mint egy kisgyermek, amikor rajzol, játszik; a kicsik ugyanis elengedik magukat, mert egy bizonyos életkorig nem is tudnak máshogy létezni, csak kellően nyitott tudattal, normáktól, szokásoktól nagyjából mentesen.

(Más kérdés, h egy bizonyos szintig szocializálni kell őket folyamatosan.)