Lehet így élni (főleg hosszútávon)? Mit tegyek ez ellen?

9

Áhh értem.

Emiatt a frusztrációd. Nem mindenkinek van nyelvtudása, intelligenciája, tudása, hogy külföldön versenyképes legyen.

Elhiszem, hogy ezt hiányosságként éled meg, nekem is nagyon kellemetlen lenne.

De azért belekötni abba akinek ez megy csupán irigységből az elég szánalmas dolog.

De közösbe ezeknem valók, írtál volna üzenetet hogy kiadd magadból.

"9

Áhh értem.

Emiatt a frusztrációd. Nem mindenkinek van nyelvtudása, intelligenciája, tudása, hogy külföldön versenyképes legyen.

Elhiszem, hogy ezt hiányosságként éled meg, nekem is nagyon kellemetlen lenne. "

Semmit nem tudsz rólam, de folyamatosan lenézel :D

Tudod mit, igazad van :-) - valóban irritál a beképzeltség és az emberi önteltség, de nem azért, mert kisebbségi érzésem van - csak én már tudom, amit Te még nem: ugyanolyan földi halandó vagy, mint bárki más - még ha többre tartod is magad. Ha elüt egy autó, ugyanolyan vér folyik az ereidből, mint bárki másnak: nem vagy szent és sérthetetlen. Egyszer majd talán rájössz...

Addig meg imádkozom érted :D

Részemről ezzel be is fejeztem - feleslegesen nem vitatkozom - annál drágább az időm.

Kérdezőnek: először is bocs, másodszor pedig bár látszólag eltértünk a témától, de 2-es életszemlélete megmutatta, hogy így is lehet élni, csak nem érdemes.

Még egyszer mondom: inkább vizsgáld meg magadban, nincs-e olyan kapcsolat elvesztése, ami kisebb korodban traumát okozott és esetleg amiatt nem tudsz kötődni.

Én pl. a 8 általánost 6 iskolában jártam ki és bizony én is nehezen kötöttem tartós kapcsolatokat.

A férfi aki nem tud szeretni c. könyv szól erről.

Kötelékfóbiának hívják és a klausztrofóbiával van összefüggésben. Neten találsz róla cikkeket.

Terápiás megoldást keress, ez lehet instant terápia, oldás (családállítás, SVT, kineziológiai oldás, stb.), vagy hagyományos beszélgetős.

Próbáltam tömörségre törekedni, ha valami nagyon lila, kérdezz bele nyugodtan.:)