Az érzékeny emberként kérdezem, hogy lehet nem érezni?

Én nőként vagyok érzelmes típus, engem is sok mindenben, főleg az érvényesülésben hátráltat, de nekem mégis jobban elnézik. Elhiszem, hogy férfiként még rosszabb lehet ilyen beállítottságúnak lenni.

Ha valakinek van valami ötlete, azt én is szívesen fogadnám.

"És például kihat rám más emberek hangulata, könnyen átragad rám más emberek kedélye stb."

Fúj, ez van velem is és hogy utálom ezt, arra nincs is kifejezés. Olyan súlyos, hogy ha emberekkel kell dolgoznom, konkrétan akadályoz a munkámban.

Van néhány tanácsom, de nem feltétlenül fog működni.

Ami nekem a legtöbbet segített, az a semleges hozzáállás. Gondolom sokszor érzed, hogy nehéz és igazságtalan az élet, és ez elszomorít, elbizonytalanít. Ezt el kell vetni. Az élet nem rossz és nem jó. Csak van. Ha nehéz helyzetben vagy, az önsajnálat nem fog segíteni. Ugyanígy, ha hirtelen rád mosolyog a szerencse, ne csak örülj a fülednek, hanem tegyél érte, hogy jó helyzetben maradj.

A másik lényeges lépés az empátia csökkentése. Láttad a hírekben, hogy kiraboltak egy idős nénit? És hogy egy kisfiú meghalt rákban? Biztos sajnáltad őket. Nos, ne tedd. Csúnya dolog ezt kimondani, de ha belegondolsz, lesz ettől valakinek jobb? Nos, a halottaknak biztosan nem, feltételezhetjük, hogy a sajnálattól nem támadnak fel. A rablók sem fognak emiatt elnézést kérni Mari nénitől, és visszaadni a tulajdonát. A családjuknak jobb lesz? Hát, a kedvük talán, ha látják, mennyi támogatást kapnak, de a fiuk attól még halott, Mari néni pedig ugyanúgy össze van verve, és nem kapta vissza az értékeit. És a legfontosabb kérdés: neked jobb lesz? Hát, elszomorodtál, emészt belülről a sajnálat, ezen kívül nem történt semmi. Szóval nem.

Ha elsajátítod ezt a nézőpontot, jó esetben már tudatosan fogod irányítani néhány érzelmed. Az empátia csökkentése sokat segíthet, DE: ne terjeszd ki túlságosan ezt a hozzáállást a barátaidra és családodra. Az emberek többnyire szívesen veszik, ha együttérzel velük és támogatást nyújtasz - amíg nem esel túlzásokba.

Elsősorban ezeket sulykold magadba. Saját magad ellen fogsz dolgozni és rosszul fog esni, de csak egy ideig. A többi remélhetőleg magától fog jönni, és sokkal jobban tudod majd kontrollálni az érzelmeid. Viszont: ne hallgass senkire, aki azt beszéli be neked, hogy át kell taposni másokon. Az előny, ha kevésbé vagy érzelmes, de nem kell kiölni magadból az emberséget a céljaid megvalósításához. Én részben elkövettem ezt a hibát, és kapom is érte a szemrehányást.

Sok sikert és kitartást.

"ahol semmi szükség rájuk"

Kizárólag érzelmekre van szükség.

Ha nem így látod, nem ismered élet értelmét.

Van technika amivel kontrollálhatod, de ne erre hajts. Hozzáállásodat változtasd amíg hátráltatónak érzed.

"fő területek amikben hátráltat az érzékenység:"

Ilyen nem létezik. Érzékenység önmagában nem tud hátráltatni. Ne ezt, hanem eredeti problémát szüntesd meg.

Írj rám s segítek.

5 vagyok

értem.

Akkor... Szerintem az elnyomás az semmiképp sem a megfelelő mód. Meg kell tanulnod a jelenben megélni ezeket az érzéseket, azaz ezekből szerezni az energiákat, és nem elpocsékolni az elnyomásukra! Sokkal könnyedebb, boldogabb és őszintébb lesz így az életed. És hidd el, ezt mások is észre fogják venni, és sokkal szimpatikusabb leszel, mint egy görcsös ember, aki mindig elnyomva tartja magát!

Az én javaslatom tehát az, hogy tanuld meg hogyan dolgozhatod fel az érzelmeidet, hogyan érezhetsz még többet, hogyan élhetsz velük együtt!! :)

Empátia is jó dolog, ne félj ezektől a tulajdonságaidtól! Ezek mind gazdagítják a személyiségedet, értékesebb ember leszel tőlük.

Persze biztos vannak, akik ezt gyengeségnek mondják majd, de valójában akkor ők elnyomják az érzéseiket, és tulajdonképpen belül szoronganak, csak kívül mutatják a sérthetetlen páncélt... azaz csak a szájuk jár, semmi tudatosság nincs az életében annak, aki gyengeségnek mondja az érzelmek megélését, és minden bizonnyal boldogtalanok! Mint éppen te is...