Melyik a rosszabb opció: ha egy tehetős ember lecsúszik, mindenét elveszti, vagy pedig örökké szegénynek maradni? Fontosak-e Nektek a külsőségek?

A folyamatos szegénység hátránya, hogy nem tapasztalhat más dolgokat igazán, az előnye szerintem pedig az, hogy a megszokott dolgokat elfogadja olykor talán sóvárogva a jobbért, de aki lecsúszik annak az az érzés "fájdalmas" lehet, hogy volt jobb élete is csak valami miatt elbukta.

De aki akar az tesz ellene s javít a dolgokon. Nincs lehetetlen csak tehetetlen.

Számomra fontos az önfejlesztés testi, lelki s szellemi szemszögből.

De azt se tagadom, hogy pénz nélkül megoldható. Egy kiegyensúlyozottabb élethez kell.

Nézzük az alap problémát pl otthon magyarban : Az emberek zöme feszült a pénz hiánya miatt. Vannak akik több munkát vállalnak s pl gyermekes családnál kevesebb idő jut a gyermekre, s lehet az otthon együtt töltött idő csak arról szól, hogy egy fedél alatt vannak. A szülő agyal/feszült/fáradt, a gyerek pedig depizik, elvonul stb.

Ha lenne rendes kereset 6-8óra munkával már mennyivel több minden javulhatna ezekben az esetekben. :(

Szval igen kell a pénz.

Számomra ami fontos az a két kezem s kreativításom. Ezek nélkül szerintem én is ott a sok volt osztálytárs közt rekedtem volna a gyárba stb helyeken.

Tudnék még írni :) reeengeteg ember nézőpontjaiból is.

A rosszabb opció az, "ha egy tehetős ember lecsúszik, mindenét elveszti", viszont valószínűleg ő már megtanult egy küzdési stratégiát, így van rá esélye, hogy ha nem is ugyanazt az életszínvonalat, de hasonlót elérjen - persze ehhez az akaratnak meg kell maradnia.

Az örökké szegény életmód is rossz, mert ugyan ebben is benne van/lehet a küzdési szellem, de itt inkább létfenntartási szintje van, azaz egyfajta szélmalomharc.

Számomra nem fontos a külsőség.