Ez csak az én tapasztalatom?

Mert mindenki a saját életével és gondjaival van elfoglalva és más problémája nem érdekli, max illendőségből kérdez rá (nyilván ez az igazi barátokra nem vonatkozik).

meg az emberek nagyon szeretnek magukról bezsélni.

Én már nem hallgatom végig senkinek a nyomorát meg a nyűgét- baját, csak annak a 3 igaz barátnak, de ez nyilván kölcsönös. A többiek csak " haverok"..

meg elegem lett az energiavámpírokból, akik csak a saját problémájukkal képesek foglalkozni és úgy leszívják az embert, hogy 30 perc alatt anynira kikészülök, mintha 18órát ledolgoztam volna egy huzamban...

Ezeket a kapcsolatokat LE KELL ÉPÍTENI, mert feleslegesek

Nekem is vannak ilyen tapasztalataim, mert szívesen végighallgatok másokat. Egyetértek az előző hozzászólóval, aki ezt csinálja, azt le kell építeni, mert igazán segíteni úgysem tudsz. Csak az életerődet szipkázza le, neki egy rövid ideig ez jó, neked meg sehogyan sem.

Mondjuk van olyan barátom, akinél ez az energiavámpír-állapot ideiglenes volt. De vele sem tudtam már a végén sokat csinálni. Pár hónapra kivontam magam az életéből, nem kerestem a társaságát. Amiben tudtam, segítettem neki, így nem éreztem, hogy cserben hagytam, meg komoly helyzetben akkor is ott lettem volna. Csak a siránkozásait kerültem ki. Azóta összeszedte magát, újra kölcsönös az energia-átvitel köztünk.

De van, aki csak lehúzni tud és lehúzó is marad. Velük nem tudsz mit kezdeni.

Nem szep dolog, ha a baratoknak a te gondjaidra mar nincs fule. Önzö, buta emberek lehetnek.

Viszont azt szomoruan olvasom, hogy a sokat panaszkodo bajbajutott embereket "energiavampir" cimkevel illetik es kitalaltak, hogy az ilyet kerulni kell.

Teli a Facebook is ilyen tanacsokkal, h a bajbajutottak azaz eneriavampirok elkerulese javallott, a sajat nyugalom megörzese erdekeben.

Pont ugyanezt meséltem ma én is apukámnak az ismerőseimmel kapcsolatosan: addig vagyunk "barátok", és addig vagyok érdekes, amíg ők beszélnek. Hogy velem mi van, az senkit nem nagyon szokott érdekelni, ellenben ők ötször/hatszor előadják - nüansznyi részletességgel - ugyanazt a sztorit.

Szerintem az ilyen embereket kerülni kell. Én már ezt teszem.

"Nem szep dolog, ha a baratoknak a te gondjaidra mar nincs fule. Önzö, buta emberek lehetnek.

Viszont azt szomoruan olvasom, hogy a sokat panaszkodo bajbajutott embereket "energiavampir" cimkevel illetik es kitalaltak, hogy az ilyet kerulni kell. "

Az energiavámpír jelzőt nem arra használjuk, aki bajba jutott, hanem arra, akinek nincs füle a barátai panaszára, csak a sajátját nyomja. Ez kiderült volna számodra, ha kicsit figyelmesebben olvasol.

Senki nem mondta, hogy a bajbajutott barátot ne hallgassuk meg, lehetőség szerint ne segítsünk neki!

Itt egyrészt nem igazi barátokról van szó, másrészt pedig nem átmenetileg bajba került emberekről.

Én is ezt tapasztalom.

Amikor sokadszorra elsírja problémáit, adsz neki tanácsot hogy kéne változtatni rajta.Akkor ő van felháborodva, mondja kifogásokat, másokat hibáztat.Másnap újból elsírja problémáit. Én akarok beszélni akkor "nem érnek rá" beszélgetni velem. Azóta kerülöm ilyen embereket.

Én amúgy nemcsak panaszkodással tapasztaltam ezt, hanem bármivel. Lépésről lépésre elmeséli, hogyan vásárolt kenyeret a boltban, mikor csörrent meg a telefonja, hogy a barátnőjének a kiskutyája milyen cukimuki... mindent.

De én pl. egy embernek szerettem volna elmesélni, hogy a londoni utazásomon milyen nagy élményben volt részem, ami nekem tényleg nagy dolog volt, mert a kedvenc színészemet láthattam élőben színházban, és találkozhattam is vele, és ezt úgy éreztem, azért megosztom, mert örültem neki (engem szokott érdekelni, hogy a barátaimmal mi történt, aminek tényleg örülnek), de nem! Nem érdekelte. Még csak meg sem hallgatott, igazából a "poénig" nem jutottam el, mert végig sem tudtam mondani.

Félbeszakított, és folytatta, hogy a kollégája meg annak a nagymamája hogy összevesztek, és hogy ezt neki a munkahelyén kell hallgatnia mindig, és milyen idegesítő... (akkor engem miért idegesít vele, ha ő sem szereti a témát...?)

Mindegy, a lényeg az annyi, hogy nemcsak panaszkodás esetén csinálják ezt, hanem mindig. Imádják magukat hallani, és ha a másik megszólalna, vagy végig sem hallgatják, vagy a másik, amit tapasztalok: olyan üveges tekintettel bámul maga elé, hogy egyértelmű: tök máshol jár, egy szót nem hall abból, amit mondok.