Öcsém egyetem, nyelvtudás nélkül kap meg olyan állásokat amiért mások éveket tanultak, csak mert jófej, nagy az ismeretsége. Én diplomával, két idegen nyelvvel vért izzadok a munkakeresésben. Tényleg így működik a világ?

Úgy látom, sokan értettétek félre vagy magyarázzátok félre a kérdezőt.

Én ahogy látom, erre a helyzetre a család is rájátszik, és a kérdezőt még nyomják lefelé, a tesója meg a "kis Isten", miközben teljesen fordított arányban foglalkoztak önképzéssel mondjuk.

Sajnos ez a jelenség az én családomban is megfigyelhető, de legjobban anyukám és a testvérei és az anyjuk tekintetében.

Nagyanyám anyámat szó szerint gátolta abban, hogy továbbtanuljon, karriert építsen, ugyanis az volt a terv, hogy anyám ott maradjon a faluban, és ő gondoskodjon a szüleikről. Anyámat érettségi után nem is vették fel azonnal, ezért elment dolgozni egy közeli városba. Majd az öccse biztatta, hogy mégis próbálja meg következő évben a felvételit, anyám szerencsére hallgatott rá, felvették főiskolára, beköltözött kollégiumba, jó tanuló volt, az ösztöndíjából élt, ha haza is ment hétvégente a szüleihez, mindig veszekedés lett a vége, és anyám már inkább hétvégéken is maradt a kollégiumban (ő mesélte nem is egyszer), pedagógus lett (a szakmájában is dolgozik már több, mint 30 éve), majd férjhez ment, és elkerült a faluból. Nagyanyám azóta is folyamatosan piszkálja, és mindenbe beleköt anyámmal kapcsolatban, de nem csak anyámba, hanem apámba, meg öcsémbe és belém is, minden különösebb indok nélkül is.

Közben pedig anyám két testvérét támogatták a tanulásban a nagyszüleim, ők orvosok lettek, minden szakkönyvet megvettek nekik, de mindkettőjüknek külön-külön, ők voltak a "kedvencek". Anyám lassan eléri a nyugdíjjogosultságot, de mai napig sérelmezi, ahogy bántak vele a szülei, és ahogy különbséget tettek közte és a testvérei között, és köszönhetően nagyanyám folyamatos cseszegetésének, ami még most is tart, képtelen volt teljesen feldolgozni, igaz, visszapofázni már megtanult, mert nagyon sokáig tűrte csendben és magába fojtotta a sérelmeket, amik mérgezték, most már egy ideje legalább kiadja magából.

Hogy lenne már komoly állásra iskolázatlanul? Mivel egy szót nem ejtettél az iskoláidról, egyértelmű hogy valami bűfészakkal hanyigálod magad, amibe bármilyen tanulatlan paraszt eltud vegyülni.

Nyugodtan ugorj be az étterembe egy szendvicsre, szerencsére engem nem találsz ott. Inkább a lovári stílus rajtad látszik, ha csak ennyire futotta. Nyugodtan bunkózz, engem nem sértesz meg, úgyhogy köszönöm a gratulációdat, nagyon értelmes mondatot ejtettél el, nem tudom venni valamire is a szavaidat.

Azt is tudom, hogy a hozzád hasonló, meg az öcsédhez hasonló semmirekellők az én vállalataimban szerencsére nincsenek jelen, nem is lesznek.

Ha valaki kínlódik a munkakereséssel, az már rég sz*r. Egy jó szakember mindig tudja, ha ma kirúgnak, akkor hová adja be az önéletrajzát holnap. Ezzel így voltam én is annak idején. Akinek ez nem így megy, az nem jó szakember, ne is hívd magad annak.

Ha valahol érteni kell hozzá, és valahova hosszú éveken át, keményen megszerzett tudás kell, oda nem lehet felvenni egy hozzá nem értő embert, AZ NEM KOMOLY ÁLLÁS!

Nem vesznek fel sehová vegyészmérnöki pozícióba, ha nem értesz hozzá, kivétel akkor, ha töltelék munkás kell, hogy meglegyen a létszám. De persze én vagyok a lovári, meg az éttermi munkás. A diplomáddal inkább te leszel az belátható időn belül. :)

Attól, hogy valakinek diplomája van, attól még lehet buta, semmihez nem értő, mint te. Rengeteg mérnököt és mindenféle lim-lom büfészakkal szaladgáló egyént sz*r ki az oktatás, akik nem értenek semmihez, te is köztük vagy. Úgyhogy inkább vegyél lejjebb az ingedből, kár hanyigálni magad. Tőled néhányan sokkal keményebben szereztek diplomát... Azt hiszem éttermi munkás egyébként diákmunkásként inkább te voltál, mint én :D

Ha meg valakit lepontoznak, általában azok teszik, akikre igaz amit leírnak, a többi tovább lapoz, ti is tudjátok. Kár is a like statot figyelni. :)

23-as válaszolónak üzenném, hogy természetesen más országokban is gyaníthatóan számítanak a kapcsolatok, de talán nem ekkora mértékben, mint itt, illetve kint egy mosogató, pincér stb. meg tud élni kényelmesen a fizetéséből (és még meg sem kell annyira szakadnia, mint itthon, unokaöcsém kint él Németországban onnan tudom), így nem zavarja őket annyira a sok igazságtalanság, hisz majdnem mindenki jól él, még azok is, akik segélyből élnek.

22-esnek, nem, én nem értettem félre, hogy az a baja, hogy a szülei és a környezete szemében ő csak egy senki, de én csak tanácsot próbáltam neki adni, így viszont, hogy az öccse egy szarember nehéz javítani a helyzeten az ő segítsége által, felvetődik az a kérdés, hogy milyen család lehet az, ahol a szülők is az állítólag tehetségtelenebb öcsikét sztárolják, gondolom nem atomfizikusok lehetnek, egyáltalán hol laksz, milyen lehetőségeid vannak? - ezt a kérdezőtől kérdem.

itt most nem rólam van szó ok?

nekem ,msc goinformatikus végzettségem van 2 éve dolgozom egy cégnél azelőtt is másfélévet dolgoztam én nagyjából magamtól helyezkedtem el .

DE el lehet suli nélkül is helyezkedni ismerősök által főleg ha nem a pípr ,iskolát nézik hanem a tudást és a szakmai jártasságot, van akinek egyetemi végzettsége sincs és vállakozást alapít pedig oda azért egy vezetés management egy könyvelni tudás azért nem árt, de ezt gyakorlati úton is meg lehet tanulni nemcsak sulival.HA vki sok embert ismer akkor gondolom a viklágból is többet látott így nagyobb a rálátása is talán így lehet suli nélkül elhelyezkedni ismerősök által (IS).

Nekem régi típusú informatika diplomám van még az osztatlan képzés idejéből, és elég nehéz dolgom volt a munkáltatóknál lehetőséget kapni, egyáltalán gyakorlati helyet találni sem volt könnyű. Csak lesek, hogy mostanában hány lehetőség van erre a diákoknak, tele vannak az állásportálok, és azt kérdezem magamban, hol voltak ezek akkor, amikor én voltam diák? Van érzékem hozzá, csak nem használtam évekig, mert nem lógathattam a lábam, hogy csak felvesznek valahova szakmába, elhelyezkedtem oda, ahova felvettek és fizettek a munkámért. Nem néztem egy idő után, hogy az szakmabeli munka-e. Plusz nőnek születtem, és emiatt sok helyen kapásból hátrányban voltam. Tudom, nem minden nő jár így, de én így jártam, és ezzel nem tudok mit kezdeni, sajnos az rajtam nem segít és nem változtat az én tapasztalataimon, hogy mások szerencsésebben jártak/járnak. Évekkel ezelőtt főiskola után beiratkoztam egy szakirányú képzésre, hogy felfrissítsem a tanultakat és tanuljak valami újat is, amit a főiskolán nem tanítottak. A sulivezető is tanított minket, és már túl voltunk a képzés határidején, pont egy komolyabb szakmai tárgyat tanultunk, mire ez a gyökér közölte, hogy "á, ez úgysem érdekel titeket", és nem adta le a tananyagot. A csoport többsége nő volt, a tanár férfi. Akkor döntöttem úgy, hogy félbehagyom, mert nekem nincs ilyenekre időm és pénzem még munka mellett. Sajnos nem tudtam az intézmény ellen tenni semmit, pedig megérdemelték volna, de nem tudtam bizonyítani ezt a negatív diszkriminatív hozzáállást. A csoportunkból senki nem tudta emiatt teljesen befejezni a képzést, sok pénzem bánja.

Most van 3 év gyakorlatom egy viszonylag egyszerűbbnek számító programozásban, amit a munkahelyi igények ütemében tanultam meg teljesen önállóan, legalábbis amire szükség volt, de hiába akarnék én szakmába elmenni, egyszerűen oda ez kevés, pályakezdőnek meg már nem számítok. És továbbra is ott az előítélet, hogy nő vagyok, jaj, biztos majd akarok gyereket, jaj, nem tervezhetnek velem hosszú távra, jaj, mi van, ha... és előbb vesznek fel egy férfit.

Nem értem akik itt veszekednek, meg annyira kíváncsi milyen szakot végzett miért nem szakad már le a témáról.. Nem véletlenül érdekli annyira, (engem is érdekelne), de miután már azelőtt lenullázta, hogy azt sem tudja miről van szó, nyilván nem köti az orrára, mert már mindent elmond a hozzáállása. Gyakorlatilag akármit mondhatna, ő már eldöntötte hogy az egy szar szakma. Pont. (Közben meg én egy kis irigységet vélek felfedezni emögött a vehemencia, de az már mindegy)

Kérdező, az öcséd a kommented alapján erősen nárcisztikus jegyekkel bír..

Oké, hogy pénzben nincs barátság, ez így helyes. Na de a családod az családod, és ha az nem segít neked, akkor mégis ki?..

Egyébként a pszichológiában foglalkoztak azzal is, hogy a születés sorrendje hatással van a személyiségre, mert sok közös tulajdonságot meg tudnak határozni eszerint, pl "Az elsőszülöttek komolyabbak, felelősségteljesebbek, a középsők könnyebben barátkoznak, stb".

Az élet meg k.b.szottul igazságtalan, de tudod örök érvényű igazság az is, hogy egyszer fent, máskor meg lent.