Volt hogy már le kellett mondanatok az álmotokról?

Nekem még szerencsére nem,de egyik ismerősömnek igen.

Társastáncolt,nem mellesleg magyar bajnok is volt többször,és tánctanár szeretett volna lenni,majd 1 évvel azelőtt,hogy elkezdhette volna a munkáját,olyan bokasérülése lett,hogy már járni is alig tud,nemhogy táncolni/táncot tanítani.

Én állatorvos akartam lenni, a szüleim lebeszéltek. Így mást tanultam és teljesen már lett az életem mint állatorvosként lett volna. Nem jártam rosszul, mert mindig ki lehet új célokat tűzni magadnak amikért lehet küzdeni, ráadásul az ember is változik és ezzel az álmai is.

Néha eszember jut, hogy mi lett volna ha állatorvos lehetek...

Kedves Álmodozók!

Álmok nélkül nem lehet élni!

Aki értelmes,az mindíg álmodik értelmeseket,bár nem mindenkinek egyértelmű álmai értelme.

Igen fontos,hogy -alvás alatti,és ébrenléti- álmaink jó eszmények,példaképek mentén szülessenek!Ha valakinek az álmai messze szállnak a talajtól,ébredése nagy puffanással jár.Ezek a röpködések,az önértékelés hiányából,és túlzó elvárásainkból fakadnak.

Én majdnem belehaltam egy ilyen puffanásba.

Miután felépültem,elhatároztam,hogy álmaimat bár követem,mint egy sarkcsillagot,de útam a lehetőségek nyitott kapuin járom.

Sarkcsillagom-eszményeim-elérése érdekében, mindenhova belépek,ahol az a csillag látható,s nem idegen attól.

Sarkcsillagom iránya,s a hozzá vezető út,a boldogulás,tehát a boldogság.

Sok mindenről lemondtam az élet érdekében,mivel nem akarok boldogtalan lenni se öngyi, mindenről lemondok az életemért.

Nőkről,gazdagságról,boldogságról...