Egy ember, hogy szerethet ennyire egy másikat, ha az nem viszonozza? Egyáltalán miért?

Az öcsém világ életében nagy nőcsábász volt, egészen mostanáig, ugyanis reménytelenül beleszeretett egy lányba, jó ideig udvarolt neki, de nem nyomulósan ,haenm finoman ,türelmesen, majd a lány közölte vele, hogy nem lehet köztük semmi, amit nagyon nehezen tudott feldolgozni, de ennek ellenére kedves maradt a lánnyal, nem sértődött meg rá emiatt, sőt ő maga hozta fel, hogy próbálják meg a barátságot és már lassan féléve ilyen "barátságban" vannak. Nem értem az öcsémet, hogy képes erre??? Nem fér a fejembe, és az a legdurvább, hogy nincsen letörve, hanem örül annak, hogy ilyen jó barátság alakult ki köztük, biztos reménykedik, hogy egyszer meggondolja magát a lány, de nem hozza föl neki a témát, a lány nagyon kedveli őt, de nem érez úgy iránta, igazából a csaj is kötődik hozzá, csak részéről pusztán baráti a közeledés. De akkor sem értem, mi lelte a tesómat, nagyon gyökeres változáson ment át emiatt a lány miatt, korábban alig mutatta ki az érzéseit, nem érdekelte semmi, nem tanult stb. most meg ki van virulva, komoly sikereket ér el minden területen, csak ezt a lányt nem tudja megszerezni. Próbáltam tanácsolni, hogy keressen más lányt, vagy járjon el ismerkedni, de őt továbbra sem érdekli senki más.