Csak én szenvedek az emberektől?

Aki ki akar osztani, tegye, nem érdekel. Lehet hogy valami mentális betegségem van vagy szimplán életunt vagyok de úgy érzem nem bírom már. Nem bírom a begyepesedett gondolkodást, a rugalmatlan merev unalmas embereket. Azt figyeltem meg hogy két csoport van. A túlságosan érett és megváltoztathatatlan személyiségű öregedők vagy öregek, befásultan gondolkodnak, mondják a magukét figyelmen kívül hagyva a másikat. Nem veszik észre az érdeklődés hiányát a másik fél felől. Be vannak zárva a világukba.

Sokszor mondják rám hogy döntésképtelen vagyok, ami igaz, túl sokat akarok, és benne vagyok bármilyen hülyeségbe bizonyos határokig. Vannak elveim de amit nem ismerek arról csak azután alkotok véleményt miután tapasztalatot szereztem. Nem élek indokolatlan merev szabályok szerint. És most jön képbe a másik csoport. Az olyan emberek akik sz.rt se tudnak arról amit elutasítanak és nem tudják hogy amit akarnak, azt miért akarják. Visszanyögik ami valójábsn csak beléjük épült az évek során és szentül hiszik hogy az ő világképük a helyes és meg se próbálják megérteni a másikat de ugyanúgy képtelenek is rá. Ha nekem valaki azt mondaná, hogy van egy repülőjegyem Kínába, induljunk...minden le lenne szervezve stb. Gondolkodás nélkül felszállnék a repülőre itthagyva az egész életemet hogy tapasztalatot szereztek és ennyivel többet tudjak a világról. Nos... több embertől megkérdeztem már hogy nem-e lenne kedve velem elköltözni valahová? Mindenki viszolygott, úgy hogy közben utálja a helyet ahol lakik és az itteni életet. Most ott tartok hogy teljesen egyedül kell megtennem ezt a lépést, az életről még nem sokat tudó fiatal lányként.

Mindegy, eltértem a témától. A legfőbb problémám az emberek merev és görcsös hozzáállása az egész élethez. Mintha alapból szomorúság és szenvedés lenne a sorsunk és a világ egy pokol lenne szörnyetegekkel, és az a feladatunk hogy ezen a szörnyű helyen a boldogságért és a biztonságért küzdjünk aztán ha megtaláltuk elbújjunk a kis egérlukunkba amit az életünknek tartunk. Sajnálom, ezt most ki kellett adnom magamból.