Csak én szenvedek az emberektől?
Aki ki akar osztani, tegye, nem érdekel. Lehet hogy valami mentális betegségem van vagy szimplán életunt vagyok de úgy érzem nem bírom már. Nem bírom a begyepesedett gondolkodást, a rugalmatlan merev unalmas embereket. Azt figyeltem meg hogy két csoport van. A túlságosan érett és megváltoztathatatlan személyiségű öregedők vagy öregek, befásultan gondolkodnak, mondják a magukét figyelmen kívül hagyva a másikat. Nem veszik észre az érdeklődés hiányát a másik fél felől. Be vannak zárva a világukba.
Sokszor mondják rám hogy döntésképtelen vagyok, ami igaz, túl sokat akarok, és benne vagyok bármilyen hülyeségbe bizonyos határokig. Vannak elveim de amit nem ismerek arról csak azután alkotok véleményt miután tapasztalatot szereztem. Nem élek indokolatlan merev szabályok szerint. És most jön képbe a másik csoport. Az olyan emberek akik sz.rt se tudnak arról amit elutasítanak és nem tudják hogy amit akarnak, azt miért akarják. Visszanyögik ami valójábsn csak beléjük épült az évek során és szentül hiszik hogy az ő világképük a helyes és meg se próbálják megérteni a másikat de ugyanúgy képtelenek is rá. Ha nekem valaki azt mondaná, hogy van egy repülőjegyem Kínába, induljunk...minden le lenne szervezve stb. Gondolkodás nélkül felszállnék a repülőre itthagyva az egész életemet hogy tapasztalatot szereztek és ennyivel többet tudjak a világról. Nos... több embertől megkérdeztem már hogy nem-e lenne kedve velem elköltözni valahová? Mindenki viszolygott, úgy hogy közben utálja a helyet ahol lakik és az itteni életet. Most ott tartok hogy teljesen egyedül kell megtennem ezt a lépést, az életről még nem sokat tudó fiatal lányként.
Mindegy, eltértem a témától. A legfőbb problémám az emberek merev és görcsös hozzáállása az egész élethez. Mintha alapból szomorúság és szenvedés lenne a sorsunk és a világ egy pokol lenne szörnyetegekkel, és az a feladatunk hogy ezen a szörnyű helyen a boldogságért és a biztonságért küzdjünk aztán ha megtaláltuk elbújjunk a kis egérlukunkba amit az életünknek tartunk. Sajnálom, ezt most ki kellett adnom magamból.
válasza:Egészségedre!
Üdv a nagybetűs életben!
válasza:
válasza:Én is hasonlóan látom, sokan depisek és befelé fordultak és csak a búskomorságban élnek, ha valaki meg életvidámabb, kiutálják mert nem olyan mint ők.
És sok ember meg játssza magát, folyton menőségét mutatja, amivel barátokat szerez, olyanokat, akik csak a menősége miatt bírják.
Azért vannak nyitott emberek is sokan, akik jókedvűek és nem undokként viselkednek.
De vannak sokan akik azt mondják ne akarj más lenni, mint az átlag, vagyis az ilyen rugalmatlan, unalmas életfelfogást és szokást kövesd.
válasza:2. vagyok: Rendben, én is próbálom. De eljutottam odáig, hogy én is ugyanolyan rejtély vagyok. megpróbáltam a saját kis dobozkámat (világomat) külső szemmel méregetni, és rájöttem, hogy hasonlóképp bizarr. Most ez van, az egész egy kész irracionális történet. Én is furán nézek a leírt kérdésedre.
Egyébként meg egyáltalán ne hibáztasd, azért az embereket, mert a nyugalomra törekednek, a legkisebb aktivitásra...
válasza:Üdv!
"Azt figyeltem meg hogy két csoport van." Csak egyet írtál, melyik a másik?
" Ha nekem valaki azt mondaná, hogy van egy repülőjegyem Kínába, induljunk...minden le lenne szervezve stb. Gondolkodás nélkül felszállnék a repülőre itthagyva az egész életemet hogy tapasztalatot szereztek és ennyivel többet tudjak a világról." Ez elég felelőtlen döntés lenne, főképp hogy fiatal lány vagy Ázsiában meg virágzik a szexipar.
"A legfőbb problémám az emberek merev és görcsös hozzáállása az egész élethez. Mintha alapból szomorúság és szenvedés lenne a sorsunk és a világ egy pokol lenne szörnyetegekkel, és az a feladatunk hogy ezen a szörnyű helyen a boldogságért és a biztonságért küzdjünk aztán ha megtaláltuk elbújjunk a kis egérlukunkba amit az életünknek tartunk."
Az élet nem játék, bármennyire is szokták ezt mondani... vagyis felfoghatjuk úgy, de akkor viszont nem babra megy... így csak komolyan, mereven lehet hozzáállni, nem pedig komolytalanul mindenféle felelősségérzet nélkül. És akár tetszik akár nem, alapból szomorúság és szenvedés a sorsunk vagy legalábbis sivár az életünk, és igenis meg kell küzdenünk azért, hogy elnyerjük a boldogságot és biztonságot, ez nem fog csak úgy magától elénk pottyanni. Talán paradoxonnak tűnhet, de az élet az ellenségünk, nap mint nap megpróbál megölni, lopja a pénzünk, szívja a vérünk, próbára tesz és tesztel, és ezt bizony nem lehet félvállról venni. És egyébként meg ha megtaláltuk a boldogságot és a biztonságot, akkor persze hogy abba bújunk, kapaszkodunk, hisz számunkra az a kedves, miért akarnánk elveszíteni? Egyébként se értem egészen a végét, az életéből senki nem léphet ki anélkül, hogy meghalna vagy ideiglenes bizonyos tudatmódosítószerekkel lehet ezt elérni... de alapvetően az a normális, ha az emberek a saját életükben vannak, abba bújnak, főképp ha az kellemes, mert megtalálták azt a két b betűs szót.
válasza:"Csak halak vannak, akik mind mást és mást akarnak, mást és mást gondolnak, másban hisznek, másak az eszközeik, mást jelent nekik a két b betűs szó, amelyet mindnyájan keresnek. "
Ez így van, és bizonyos halak eszközeinek mellékterméke ez a helyzet. A gond, hogy minden csak öncélú, és a szenvedés értelmetlen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!