Miért nem lehet vele/ezekkel az emberekkel normálisan vitázni?

Ahhoz, hogy valaki veszekedés helyett vitatkozni tudjon, kulturáltságra és érzelmi intelligenciára van szükség. (Utóbbi állítólag például olvasással fejleszthető.) Már idejét sem tudom, mikor veszekedtem utoljára, mert szerintem az marha kínos... ha valaki mégia felhúz, megvannak a módszereim arra, hogy kiadjam a dühöm anélkül, hogy más személyét sértegetném - ilyen számomra az éneklés és a kocogás. Aki elkezd veszekedni velem, vagyis észérvekkel nem meggyőzhető, azt meg ott hagyom, amíg ki nem puffogja magát. Ki vagyok én, hogy nekem azt a vagdalkozást el kelljen viselnem? :D Tégy te is így, kérdező. A viág olyan, amilyen, csak a saját hozzáállásodon tudsz változtatni.

23N

Hisznek egy eszmében, eszmerendszerben, másokat is ennek megfelelően szeretnék meggyőzni mert azt gondolják: "az az igaz út".

Szerintem ez ilyen egyszerű. Hisz valamiben és másokat is megpróbál meggyőzni mert "jót akar nekik" mert azt gondolja: az a jó amiben ő hisz.

Ha valaki más álláspontot nem képes látni csak azt amiben hisz, akkor ez egyfajta beszűkültség, úgyis csak a maga álláspontját fogja hajtogatni.

Ezért van veszekedés vita helyett:

"miért nem fogadják el más ember igazát"

Itt az alapvető probléma!

Mindkét fél a maga véleményét abszolút igazságnak tartja és állítja be. Mindkettő megmondja a "tutit", gondolkodni nem hajlandó (netán nem is tud...), csökönyösen ragaszkodik saját vélt igazához.

.

A vitához kulturáltság, intelligencia kell.

No, meg a magyar nyelv alapismerete: tudni, hogy a vélemény nem szinonímája az igaznak.

Vannak emberek, akik valamilyen okból eredően kevésbé képesek a kompromisszumra, sértődékenyebbek, és jobban ragaszkodnak a saját igazukhoz, mint mások. A világnézeti kérdések egyébként is mindenki számára érzékenyebb téma.

Azt kell tudni, hogy amikor az ember belemegy egy indulatosabb vitába, akkor egyfelől megértésre, együttérzésre vágyik, másfelől minden (jó esetben csak) verbális eszközével próbál a másik fölé kerekedni. Úgy lehet tehát egy veszekedésbe hajló vita élét kivenni, ha a másikkal igyekszünk tudatni, hogy megértjük az álláspontját, valamint egy szintre akarjuk hozni a kettőnk igazát. Lényeg, hogy ne érezze azt, hogy alulmaradt. Felül kell emelkedni a büszkeségen, a sértettségen, és a két álláspont közös elemeire kell koncentrálni.

Vita (véleménycsere) során nem szükséges a kompromisszum.

Nem meggyőzni, vagy véleményét megváltoztatni akarom a másiknak, hanem megismerni az övét és megismertetni vele az én véleményem egy adott témában.

Vita során nincs kényszerítés, nincs hangoskodás, nincs sértegetés.

Egy volt főnökömmel éjszakába nyúló, urambocsá' hajnalig húzódó hitvitákat szoktunk folytatni anélkül, hogy bármelyikünk is felemelte volna a hangját. Kölcsönösen tiszteltük és szerettük egymást, és ezen a tényen az sem változtatott, hogy e téren nem értettünk egyet.

Mindazonáltal be kell vallanom, hogy fiatal koromban én sem voltam ennyire belátó. Amikor testvéremként szeretett unokabátyám papi pályára lépett, biz'isten majd' leharaptam a fejét. Ehhez tudni kell, hogy gyakorlatilag együtt nevelkedtünk az ő nagyon vallásos szüleinél, akik egyben az én nagyszüleim voltak. Jó barátok, egymással minden titkunkat megosztó testvérek voltunk, és baromi nehezen viseltem, hogy "elcs*szi" az életét.

Ma már többet tudok az emberi agyról, így azt is tudom, hogy sem neveléssel, sem egyéb ráhatással nem befolyásolható a hit léte, vagy nem léte. Ha ezt mindenki tudná, és elfogadná, talán nem vérre menő viták folynának ebben a témakörben.