Miért van az hogy csak művészlélek emberekkel tudok beszélgetni normálisan?

Nem vagyok egy művészlélek, viszont bárkivel simán el tudok beszélgetni. Még veled is, kedves kérdező. Tehát az állításod kétlem, hogy megállja a helyét :)

Hogy ne legyen OFF: Mivel ők értelmesek, így egyértelmű, hogy értelmesen válaszolnak, ha értelmesen írsz nekik. (ennyi szóismétlést sem használtam még egy mondatban)

Bocs, amikor ezt a választ írtam, még nem láttam a #2-es válaszod.

Nekem több szempontból is nagy szerencsém van. Egyrészt, sikerült olyan szakmát választanom, ahol elég sok a rokon lélek. Másrészt, elég zárkózott is vagyok, nem élem meg negatívan, ha egész nap alig beszéltem valakivel.

A régi, gyerekkori barátaim közül sokaknak más irányba alakult a személyisége. Egy részükkel ma már nem sok közöset sikerül találni, eléggé le is épült a kapcsolat. Valakivel inkább közös tevékenységeken, mintsem mély beszélgetéseken keresztül próbálok érintkezni. Időnként pedig próbálom úgy felfogni, mint lehetőséget a tanulásra, fejlődésre, pl. ha meghallgatom valakitől, legutóbb mit szerelt a kocsiján.

Random emberekkel nem beszélgetek túl sokat, de amikor igen, próbálom visszafogni magam, nem traktálni őket a hülyeségeimmel (legfeljebb egy kicsit puhatolok, vevők-e azokra a dolgokra, amikre én :) ) Ilyenkor igyekszek úgy fogalmazni, hogy ne érezzék idegennek. Ez néha jólesik és kihívásnak érzem, de többnyire inkább fárasztó. A különböző érdeklődés és kommunikáció miatt hosszabb távon inkább hallgatás lesz belőle. De nem is baj, jobb, mint erőltetni. Különbözőek vagyunk, ez van.

Nem tudom, pontosan, hogy vagy miért van ez így, de én is hasonlóan vagyok. Sőt, nálam annyival rosszabb a helyzet, hogy én extrém félénk vagyok, és nagyon nehezen nyílok meg, vannak, akiknek évek után se sikerült. Viszont azt én is tapasztaltam, hogy nem mindegy, kivel beszélek. Én is általában úgy érzem, hogy kilógok, más vagyok, nem értenek meg. Mert interneten nincs problémám a társalgással, már úgy értem, magával azzal, hogy merjek írni valamit. Ellenben a témákról, amik érdekelnek, leginkább sorozatok, történetek, videószerkesztés, írás, azokról kevesekkel tudok beszélgetni. Az ismerőseimmel nem nagyon vagyok egy hullámhosszon, még a családtagjaimmal se tudok sokszor beszélgetni, van, hogy igen, de nagyon sokszor meg nem. Mert a kedvenc témáimon belül is mindenkinek más tetszik. Például a többség odavan a sorozatokban lévő, nyálas szerelmi szálakért, míg nekem egészen más típusú kapcsolatok tetszenek. Sajnos, olyanokat, amiket szeretek, nem nagyon írnak, nem nagyon mutatnak, vagy ha mégis, azt sokkal kevesebben szeretik. Ez azért is gond nekem, mert író szeretnék lenni, és nem fogok olyat írni, amilyet a többség szeret, csak azért, hogy eladható legyen, ha az nekem nem tetszik.

Engem is nagyon zavar ez az egész. Úgy szeretnék hozzám hasonló embereket találni. Néhány internetes ismerősömmel (külföldiekkel) egész jól megértem magam, de jobb lenne, ha a közelben is lennének ilyen emberek. És azok közül is kevesen vannak, szóval nem tudom...

Nehéz ez.

Nem hinném, hogy igazából nagyon tudnék segíteni. Mivel magamon se tudok. Fogalmam sincs, hol találhatnék hozzám hasonlóakat. Így sajnos, neked se tudok ebben tanácsot adni.

Mégis, gondoltam, megosztom veled a tapasztalatomat, hogy lásd, mások is éreznek hasonlóan. :)

Igen tapasztaltam. Jómagam alkotó vagyok(grafika/manga/szobrászat/varrás és még sok mindent tervezek) Sokszor kicsi korom óta nem voltam túl beszédes pl ovi-suli társakkal, már csak azért is mert a koromhoz képest fejlettebb gondolkodással rendelkeztem. Mindig idősebb társaságba voltam, de az se volt az igazi. Engem nem érdekeltek olyan dolgok, mint a legtöbb embert pl ki hol milyen részeg volt stb. Mai napig össz-vissz eddigi életem éveiben 16 emberrel tudtam értelmesen elbeszélgetni. Jelenleg nincs baráti társaságom sok okból, de leginkább azért, mert hátba szúrást tapasztaltam vagy/és számomra unalmasak.

Szélesebb témakörben érdeklődő/tájékozott emberekkel jobb a társaság, mint pl unalmas ki mikor hol baszott be témákat hallgatni...stb