A felnőttek többsége tényleg ennyire nem szereti a mai fiatalokat?

Mert nekik a karrierjük nagy részében általában olyan munkát kellett végezniük, amit utálnak. Feladták a személyes szórakozást, hogy pénzt keressenek, és abban a szellemben nőttek fel, hogy ha dolgozol, akkor előrébb lépsz. A mai fiataloknak sokkal több opciójuk van, flexibilisebb a rendszer, ugyanakkor főleg szerencsére épül, illetve nyilván sokan szeretnének olyan munkát végezni, amit élveznek is, elvégre ki a fene akar 40-50 évig utálkozva munkába menni? Ez baromira bosszantja az időseket, és önző, munkamorált nem ismerőnek állítják be a fiatalokat. A mai fiatalok tudják nagyon jól, hogy nagyon sok múlik a lehetőségeken, a szerencsén, és nem feltétlen elég az, ha kidolgozod a beled, hogy előrébb is tudj lépni. Felmérések szerint a mai fiatal milliomosok örökség vagy szerencse útján jutottak vagyonhoz, és ez az arány a mai fiataloknál a legmagasabb összevetve korábbi generációkkal, akik közül sokan tényleges munka útján jutottak vagyonhoz, tehát ma már NEM ELÉG a komoly munka ahhoz, hogy valaki sikeres legyen. Vagy legalábbis nem feltétlen, és nem annyira, mint régen. Ez totál ellentétes azzal, amit az idősebbek gondolnak.

Csíkszentmihályi Mihály pszichológus szerint természetes a munka szeretete, a legtöbb ember akkor boldog, ha dolgozik, mivel inspirációval és a az elégedettség érzetével látja el az embert, amik pozitív érzések. A fiatalok tudják nagyon jól, hogy sokkal inkább tudnak hasznos és eredményes munkát végezni, ha szeretik, amit csinálnak. A mai fiatalok ezt verbálisan is kommunikálják a külvilág felé, amit a régiek nem nagyon tettek meg, hanem beálltak egy munkába, amit világ életükben utáltak. Mi szóvá tesszük, mit szeretnénk, mit akarunk szívvel-lélekkel csinálni, ami b-ssza egyesek csőrét. Mert a munka az munka, ne akarjuk mi jól érezni magunkat közbe, elvégre ők se tették.

A mai piac-vezette gazdaságban a legtöbb cég újításokra, innovációra törekszik a siker érdekében, amit nem tud elérni elégedetlen dolgozókkal, ezért igyekszik optimalizálni a munkakörülményeket, hogy a dolgozók jól érezzék magukat - ez szépen egybevág a mai fiatalok igényeivel is. Tényleg cs-sztetni kell a fiatalokat azért, mert mernek visszajelezni, és ezáltal olyan irányba változtatni az ipart, ami aztán jobb munkakörülményeket biztosít nekik?

A legtöbb mai fiatal jól spórol, és már most gondol a nyugdíjra, sokkal inkább, mint bármelyik korábbi generáció előttünk, mivel jóval bizonytalanabb a helyzetünk.

Minket úgy neveltek fel, hogy ha jó iskolába járunk, jól tanulunk, szerzünk diplomát akkor elérjük a jó karriert, a szép családot - elvégre a korábbi generációk is ezt csinálták. De azóta a gazdaság változott, az oktatási rendszer változott, a körülmények, a világ változott, és mivel azt mondják, megéri ez az erőfeszítés, sok fiatal már hitellel kezdi a karrierjét, az alul- vagy egyáltalán nem fizetett gyakornoki munkáról már nem is beszélve.

A mai fiatalok sokkal inkább kínlódnak, mint bármelyik korábbi generáció, és ezt mindenki látja, és az idősek úgy tolmácsolják, hogy ez egyes-egyedül a mi hibánk (csak úgy, ahogy a hatalmi pozícióban lévő ember hibáztatja saját balszerencséjéért a szegényebb embert), pedig nem a mi generáción tette tönkre a gazdaságot vagy az oktatási rendszert khmmm.

Ezen felül aztán még az időseknek van p-fájuk azt hinni, hogy hátha nincs pénzünk, akkor talán ne igyunk kávézóban, mintha az a napi 200 forint segítene hozzá a vagyonhoz, vagy hogy akkor ne telefonozzunk, vagy tévézzünk, mintha egy alapvetően sz-r és kilátástalan helyzetünkben a saját magunk szórakoztatása bűn lenne.

Nagyon sok fiatal kezd saját vállalkozásba leginkább amiatt, mert akkor nem szorulunk korlátok közé valami sz-r munkában, hanem megvalósíthatjuk a saját ötletünket és kibontakozhat a kreativitásunk. Ahhoz képest, hogy lusta generációnak vagyunk titulálva fiatalabb korban kezdünk saját vállalkozásba, és rendszerint jóval több vállalkozást is indítunk, mint bármelyik korábbi generáció.

Az idősek általában egész életüket ugyanannál a (vagy 1-2vel több) cégnél húzták le, míg a fiatalok hajlamosabbak ugrálni munkáról munkára. Ezt is szeretik összefüggésbe hozni az önzőséggel, de igazából csak a gazdasághoz alkalmazkodunk. Nem kell ezen csodálkozni, láttunk évtizedek óta egy helyen dolgozót, amint elküldik a munkahelyéről, vagy a változó nyugdíjt, gazdaságot, ettől függetlenül statisztika szerint a mai fiatalok hűségesebbek az első munkahelyükhüz. Ideális esetben ugyanazon a helyen egyre feljebb tornázod magad, de mikor a cégek létszámcsökkentenek, vagy bért csökkentenek, vagy a fizetésemelést csökkentik, tényleg minket kell hibáztatni, ha kissé hitetlenek vagyunk és próbálkozunk jobb és biztosabb pozíció után nézni?

Az öregek szeretik azt fújni, hogy menjünk főiskolára, egyetemre, és akkor minden király lesz. Az én generációmnak 50-60%-kal van több BA oklevele, ezért teljesen elértéktelenedett. A BA oklevél ma már kb a régi középiskolai érettségivel egyenértékű, mert egy csomó embernek van, éppen ezért sok munkába már ez az alap elvárás nem az érettségi, mint régen. Ezért van az, hogy hiába van a fiatalok 65%-ának BA diplomája, csak a negyedük dolgozik olyan területen, aminek köze van a tanulmányaihoz.

Ez persze növeli a munkanélküli, vagy részmunkaidőben dolgozó fiatalok számát is, akik azon kínlódnak, hogy visszafizessék a kb értéktelen diplomájuk árát (itthon még úgy ahogy van állami támogatás bizonyos tanulmányi eredmény felett, de ez nem mindenhol ilyen egyszerű pl).

Statisztikai adatok szerint a diplomás fiatalok tovább maradnak munkanélküliek, mint a korábbi generációk, pusztán azért, mert nem tudnak elhelyezkedni - de az öregek szerint valamiért ez is a mi hibánk.

Az idősek ugyanakkor olyan tévképzetekkel rendelkeznek, hogy oké, de a legtöbb fiatal valami kreatív baromságra specializálódik főiskolán illetve egyetemen, azért értékelhetetlen a diplomájuk. A mai fiatalok jóval nagyobb arányban (majdnem a fiatalok fele!) jelentkeznek STEM területekre (tudomány, mérnöki karok, matematika), mint korábban. (Arról meg csak suttogva teszek említést, hogy a bölcsész szakok mennyire semmibe vannak véve, ez meg a szexizmusnak is betudható, és tudom, hogy nagyon menő leszólni a bölcsészeket, de a szabadbölcsészként igazából nagyon könnyű manapság elhelyezkedni pl HR-esként cégnél, Magyarországon nekik az egyik legkönnyebb az elhelyezkedés, úgyhogy elfelejthetnénk a mekis vicceket is).

Komolyan mondom, ha annyi ezresem lenne, ahányszor egy vénember leszólja a generációmat, akkor elég pénzem lenne ahhoz, hogy vegyek egy lakást azon a piacon és abban a gazdaságban, amit ők voltak szívesek szétbarmolni.

Kérdező, kicsit pontosíts a kérdésen, mert a fiatalok és felnőttek halmaza között elég nagy átfedés van.

18 felett elvileg felnőtt az ember, és még egy jódarabig fiatal is egyben.

1.Mert kiesett a mesevilágből az idősebbik fél.

2.Nem tudják mi az a nevelelés,csak a katonaságot(nevelés nekik,ha kinyalják a seggét vagy katonaságba küldi vagy másnak adja,avagy más tollával ékeskedik)

Amugy meg mindig panaszkodnak,hogy mi fiatalok milyen szarok vagyunk,miközben jelenleg az Paralimpián 14 éves beteg lány azért küzd,hogy hálátlan dögök fröcsögjenek,hogy milyen sz*rok vagyunk. :/ 15/f

#15 - te még nem estél ki a mesevilágból, ez látszik is. Halvány segéd fogalmad nincs az életről, ez is látszik. Felkaptál két fogalmat, amivel vagdalkozhatsz a semmire.

Én már nem voltam katona, de tudod-e, hogy milyen 6-8-10 évesen, civilként, gyerekként mozdulatlanul haptákban feküdni a téglával melegített dunyha alatt, miközben a vacogó fogaid közt látszik a lehelleted a mínuszban? És hallgatni a "barát" orosz repülők fülsiketítő visítását, miközben a "barát" orosz katonák kint a konyhában a sparhelt mellett édesanyád erőszakolják? És te kussolsz és a síró kishugodat csitítod, nehogy meghallja valaki? Na ez már nem mese, mi? Bmeg! És nem menekültek voltunk, hanem magyarok, Magyarországon, Sármelléken, csakhát ez a kva élet nem válogat, lerakott a földre a 70es évek végén, épp nem jókor és nem jó helyre. Persze te, te "fiatal", te ezt lesz *r *d, a legnagyobb bajod, hogy csak 4 magos ájpoddal, vagy mif *sz0 mm*l születtél.

A mostani korodnál 10 évvel voltam csak idősebb, amikor munkát kaptam egy fogyatékossággal élőket foglalkoztató állami cégnél és 10+ évet dolgoztam hallás-, látás-, mozgássérültekkel. Nekem lehet mondani, hogy mekkora ászok, hát persze, azok is. Te beszéltél eggyel is személyesen? Mennyire örülnének neki, hogy te, te "mai fiatal", az ő hátukon felmászva próbálsz önigazolást keresni eltorzult értékrendetekre?!

És én még sehol sem vagyok a tényleg idősekhez, akik 2-3 háborút is megéltek, és talán ők maguk is belerokkantak. Elnézést a nevükben is, hogy megcsömörlöttünk és értetlenül állunk előttetek úgy, hogy még mindig utat engedünk nektek, hogy fejlődjetek, tanuljatok, tapasztaljatok, éljetek! Tökéletesen tisztában vagyunk vele, hogy nem kerülünk már vissza a mesevilágotokba.

És bármilyen furcsa is, nem szuttyogással jössz, hanem minimum egy bocsánattal.