Valóban ez lenne a felnőtt élet?!
Most jutottam el arra a pontra, hogy nem akarok felnőni. Ha tényleg ilyen a felnőttek élete, amilyennek én látom, jobb lenne inkább gyereknek maradni.
Szerintem a felnőttek 75%-a (legalábbis a környezetemben lévők) szánalmas. Sablonok, elvárások, mások ideáljai szerint élik az életüket. Nem vállalnak kockázatot még a legkisebb dolgokban sem, például nem mennek el olyan helyre kirándulni, amit nem ismernek, vagy nem kóstolnak meg új ételeket, mert ami új az szerintük csak rossz lehet. Semmi változatosság nincs az életükben, képesek éveken át ragaszkodni egy berögzült szokásukhoz, és akkor sem mondanak le róla, ha az káros az életükre. Befolyásolhatóak. Jóformán mindent elhisznek, amit hiteltelen netes szennylapok terjesztenek. Hiába mond X dolgot egy adott téma elismert szakértője, ha a nyolc általánost nyögvenyelősen elvégző barátnő mást állít a témáról, akkor az úgy van és kész.
Ha meg gyerekük lesz, hát akkor a maradék kis eszük is elszáll. Sajnálom szegény kicsiket, mert sokuknak olyan hülye anyja van, hogy nem a gyereke érdekeit, kívánságait nézik, hanem azt, hogy a szomszéd Teri néni mit szól ehhez meg ahhoz... borzalom.
Tinédzseréveim közepén már közel sem vonz annyira a felnőtt élet. Nem akarok agymosott zombiként, egyéniség és jövőkép nélkül tengődni életem hátralévő részében, ennél többre vágyom. Nem fogok beállni a sorba, és szürke kisegérré változni, mert "azt úgy illik".
Elsősorban a fiatalokat kérdezném: ti hogy látjátok a felnőttek világát? Titeket sem vonz annyira a felnőttség? Vagy én látom túl negatívan őket?
15/L
válasza:
válasza: válasza:ááá mindegy,
nem tudom jól megfogalmazni pedig 15 perce ezen gondolkodok
a lényeg, egyetértek
#12-es, köszönöm, ment a zöld kéz!
Pontosan ezek a terveim, amiket most leírtál. Tudom hogy a tanulás az egyetlen módja annak, hogy alacsonyabb sorból, kapcsolatok nélkül ki tudjak törni. Már most középfokon beszélek angolul, az új tanévben német és franciaóráim is lesznek, valamint ismerkedek a japán nyelvvel. És semmiképp sem szándékozom Magyarországon élni az egyetem elvégzése után, nevezhetnek árulónak, de amint lehet, elmenekülök innen.
válasza: válasza:"mi a jó istent csináljak én ott egymagam?"
Ez is tipikus. Egyedül senki nem mer semmit csinálni. Aztán majd 80 évesen, a halálos ágyon jön a megbánás.
És teljesen igazad van, ez a másoknak éljük az életünket nagyon kemény. Pedig azt hittem, az a gáz, amikor tini voltam, és nem mertem Guns N Roses-t hallgatni infoórán - munka közben lehetett fülhallgatón zenét hallgatni - és beszóltak, hogy nem is szeretem, mert nem öltözöm rockernek.
Komolyan mondom, rosszabbnak érzem a helyzetet, mint gyerekként. Nekem nem megy ez a felnőtt álca. Nekem még mindig tetszenek azok a dolgok, amik tetszettek gyerekként. Megkaptam, azt is, hogy amíg Nesquik gabonapelyhet reggelizem, addig nem lesz férjem (!). Hát basszus, amikor 18 lettem, nem jött meg hirtelen a kedvem a zabkásához.
Pont most vettem egy könyvet, hogy milyen módon szarjam le, hogy ki mit gondol, mert nem akarom másoknak élni az életemet.
Meg van valahol egy sznob lista, amit nem kaptam meg, de fel van rajta sorolva, hogy milyen filmeket, sorozatokat kell nézni, és mondani, hogy szereted, mert ha a Marvel filmeket szórakoztatónak találod, genetikai hulladék vagy.
Nem jobb a helyzet, mivel ezek az emberek felnőttek, szentül hiszik, hogy igazuk van.
Na mindegy, lehet, hogy nagyon eltértem a tárgytól, de ez nekem is böki a csőröm. (És a te korodban is bökte.)
29/N
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!