Úgy érzem most minden kicsúszik a kezemből. Elég összetett a problémám. Tanács?

Nem is tudom hol kezdjem.....

Felvettek az egyetemre arra a szakra amit szerettem volna, mindig is erre vágytam, és most hogy el jön egyszerűen nem akarom....

Nem a szak miatt, bár nagyon félek hogy nem fog menni. Én sosem tartottam magam valami jó képességűnek....

Ezen kívül mindig is csendes voltam, nem igazán jártam buliba, nem vagyok valami társasági ember, teljesen zárkózott vagyok. Rettenetesen gátlásos és antiszociális. Gólyatáborba sem mentem el.

Nem hiszem hogy be fogok tudni illeszkedni vagy hogy meg találom azokat akik olyanok mint én...

Borzalmasan félek a magánytól. Ráadásul teljesen nem értem ezt az egyetemi rendszert és nincs senki aki segítene, mivel senkit sem ismerek.

Kollégista leszek, ez is új lesz.

Próbálkozom nyitottabb lenni, kedves vagyok mindenkihez de valamiért még sem kedvelnek az emberek. Már a középiskolában sem voltak barátaim, sőt kifejezetten került mindenki.

Egyszerűen nem tudom hogy lehetnék nyitottabb, szociálisabb.

Továbbá a hely ahol tanulni fogok kb 500 km-erre van a lakóhelyemtől. A barátomat akivel 5 éve vagyok együtt ide kötik a tanulmányai. Még mielőtt jönnének a kommentek hogy miért nem kerestem közelebb egyetemet, most mondom hogy kerestem. Az összes magyarországi egyetemen megjelöltem a szakot, de csak ide vettek fel. Átjelentkezés esélytelen.

Szóval aggódom a kapcsolatunk miatt. Az utóbbi időben amúgy is sok problémánk volt, szexuális életünk romokban hever és a sok megbeszélés ellenére nincs változás. De ennek ellenére nagyon szeretem a páromat, és nem akarom elvsszíteni. Nem tudjuk azt megoldani hogy minden hétvégén haza járjak.

Félek hogy a távolság és a tanulás mennyisége tönkre fogja tenni a kapcsolatunkat.

Nagyon elveszettnek érzem most magam. Nem tudom mit csináljak, nem tudom mi lenne a problémáira megoldás.