Hogyan kell nyitottnak, szabad szelleműnek lenni?

Az jellemzi, hogy nyitott és szabadszellemű. :) Például nem ragad le kategóriáknál (tehát nem vallja magát ilyennek vagy olyannak, nem áll be rockernek, nem lesz keresztény, pesszimista/realista/optimista vagy balliberális vagy akármi), megfontoltan körüljárja a számára ismeretlen dolgokat és nem véleményez tapasztalatok nélkül. Viszont nem korlátozódik csak a saját tapasztalataira, éppen ezért igyekszik minél több mindent megtapasztalni, de legalábbis minél több dologról megtudni dolgokat.

Az ellentéte pedig nyilván pont ennek az ellenkezője - elutasítja azt, amit nem ismer és ragaszkodik ahhoz az állapothoz, hogy számára ismeretlen is maradjon. Folyton ragaszkodik valamihez, ami állandó, ami biztos, stabil. Az ilyen ember földhöz ragadt és vak.

Fogékony az új dolgokra, nem zárkózik el tőlük.

Fel meri vállalni önmagát, és nem feltétlenül foglalkoztatja mások véleménye.

Másokat sem ítél el csak azért, mert nem olyanok, mint ő.

Nem hagyja megváltoztatni magát más emberek által, egyéniség szeretne lenni.

Mer alkotni.

Nem fél felvállalni a véleményét.

"Nem hagyja megváltoztatni magát más emberek által, egyéniség szeretne lenni. "

Ez a nyitottság ellen van. AZ OPTIMUM, az arany középút jellemzi a nyitottan gondolkodót. A szélsőségektől való mentesség. Amit idéztem az imént, az merevségre és beképzeltségre utal, valamint fejlődésben elmaradott, kamaszkori dacot, ami öncélú ellenkezést jelent, tehát nem értelmi meg fontolásból vett másságra utal sajnos, hanem pusztán az ellenkezés kedvéért való ellenkezésre, tehát arra, hogy ő pusztán más szeretne lenni, de nem feltétlenól értelmes, tartalmas.

Ha az olyan beállítottságú személy értelmes, tartalmas is szeretne lenni kellően, akkor nem pusztán a mássá válás , nem pusztán az ellenkezés a célja, hanem a fejlődés. aki fejlődik, az MELLÉKESEN egyénivé válik, de ez nem azt jelenti, h mindenben más lesz, mint a többség, és ez így is van jól.

Nem az a lényeg, h mássá, egyénivé váljunk, de aki önállóan gondolkodik, mérlegel, óhatatlanul NAGYRÉSZT sajátosság válik a többséghez képest, MINTEGY MELLÉKHATÁSKÉNT. Ugyanis NEM a mellékhatás a lényeg. aki öncélúan más, egyéni akar lenni, az magamutogató, de nem feltétlenül értelmes, nem feltétlenül tartalmas tudatú, lelkű ember.

Piri (az egyes) hozzászólásával csak annyiból ne mértek egyet, hogy kihagyta a gondolkodás szerepét, ami még a tapasztalásnál is lényegesebb. És nem győzöm ismételni, hogy elsősorban önállóan gondolkodva válik valaki tartalmassá, elmélyültté, bár a nyitott szellemű ember ténylegesen odafigyel mások véleményére is, és részben ezek által, részben objektív saját gondolkodása által újra és újra felülvizsgálja a saját meglátásait, értékrendszerét, életvitelét, gondolkodásmódját, érzelemvilágát, EQ-ját (érzelmi intelligenciáját) is. Utóbbi is nagyon lényeges!

Bocs az elírásokért!

* sajátossÁ válik a többséghez képest

"Az a nyitott aki szabadszellemű és egyéniség,nem törődik a negatív megjegyzésekkel,hanem felvállalja önmagát."

...ennél fogva fejlődésképtelen, merev, megtartja a saját hibáit is.

Ez neked előnyös??

ARANY KÖZÉPÚT lenne az értelmes hozzáállás, ember!

Te ellenben kb úgy gondolkodsz, mint ha megkérdeznék tőled, mit gondolsz a színekről:

Te: - Imádom a fehéret!

XY: - Értelek, de mi a véleményed a többi színről?

Te: - Utálom a feketét!

XY: - Rendben, azt szeretsz, amit akarsz, tiszteletben tartom, de mi a véleményed a különféle színekről: kék, sárga, piros, bordó....?

Te: - Menj a ***csába, én egyéniség vagyok, nem hagyom befolyásolni magam! Ismerem az összes színt, mind a kettőt, a fehéret is, feketét is! Hú, de kib .*szott nyitott vagyok, mert ismerek két színt!

:DDDD

Elnézést, de egy egyszerű svábbogár is több színt ismer kettőnél... Nem a színvakok ellen szólok, ha érted. Ugyanis képletes a példám, ám szemléletes, a merev gondolkodásodra nézve.

Ezen felül vitaképes se vagy, hanem konok. Ez se éppen nyitott szellemiségre utal...

Előző, ha esetleg a kritikus megjegyzésekre is céloztál -ha arra nem, akkor vedd tárgytalannak amit most fogok közölni-, azok nem feltétlen bántóak, hanem segítő, elgondolkodtató kritikák - már amelyik persze...

Az enyém meg még csak véletlenül se irigységből született, hanem csóválom a fejem, hogyan lehet valaki ennyire merev és ostoba, mint a kérdező.

Szerencsére te is elgondolkodtattad őt egy kicsit, hogy a kérdező merev, és hogy miként lehetne a kérdező nyitottabb szellemű - ha már egyszer erről szól a kérdése.