Egyesek miért nem érzik magukat teljes embernek párkapcsolat nélkül?
És ha kifognak olyat, akivel nem jó a párkapcsolat? Akkor csak még nagyobbat fognak csalódni. Tudom, ördögi kör. :-)
Én úgy vagyok, hogy egyedül is teljes embernek érzem magam, meg párkapcsolatban is, de akárkivel nem jönnék össze, a két életforma más-más minőség, mást ad, de nem érzem félembernek magam egyedülállóként. Pedig amúgy nincs egyszerű családom, állandó feszültségben nőttem fel, én is lehetnék ilyen, hogy "kapaszkodok" valaki másba.
14-es kemény, de igaz.
Igazad van kérdező, elég idegen nyelven olvasni erről. Social creature, tehát társasági lény az ember, nem társas. A társas azt feltételezi, hogy egy társa van, ez esetben csak a monogámia létezne, ha már pároztatunk.
Szerintem az ilyen emberek vagy unatkoznak egyedül, mert nincsenek gondolatai a világról, önmagukról, nem tudnak "belső monológot" folytatni, vagy pedig túl sok ijesztő gondolatuk van önmagukkal kapcsolatban.
Mert minden illúzió. Egyedül születtünk, egyedül halunk meg. Ezzel meg kell békélni, és sokkal szebb lesz az élet. Mert sokan azt hiszik, társat egy életre választ az ember - nem. A leghosszabb kapcsolat, amiben az ember él, önmagával van. Ha önmagát nem szereti, mások szeretetét sem fogja tudni megélni teljesen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!