Mi az oka annak, hogy kvázi minden külföldre emigrált magyar kényszeresen osztja az észt?

Már több ismerősömtől hallottam, hogy itt így jó, úgy jó, ilyenek az emberek, bezzeg a magyarok, bezzeg Magyarország, bezzeg...

Elsősorban erről a videóról jutott eszembe ez a kérdés.

A lényeg a 15. perc után.

[link]

Olyan ismerősöm is volt, aki világgá kürtölte, hogy "Na én léptem emberek, további sok sikert a kelet-európai nyomorban!" majd rövid idő múlva kénytelen volt hazajönni. Sokszor az az érzésem, hogy azok az igazi károgók, akik mindig jönnek a "tipikus magyar" lózunggal, talán ők a "legmagyarabbak", mert azzal, hogy sokuk szeretne elhatárolódni a hazai viszonyoktól és kívülállónak éreztetnie magát, pont az ellenkező hatást éri el ezzel a köpködős/belső frusztrációt kiteregető attitűddel. Több ismerősöm is van (persze az értelmiségi réteg közül), akik egyszerűen fogták a saját cuccukat és szép csendben kiutaztak, jó véleménnyel vannak a saját szülőföldjükről, az ott élő emberekről és nincs bennük semmiféle elfojtott belső negatív gyűlölet. Nem tudom, hogy vajon a környező és hozzánk hasonló életszínvonalú emberek (románok, szerbek, horvátok) is így viszonyuknak-e a saját hazájukhoz, de szerintem ez a fajta mentalitás hihetetlenül gusztustalan és szánalomra méltó. Az általánosítás magasiskolája, ami a fentebb linkelthez hasonló "élménybeszámolós" videókban általában elhangzanak. Persze tudom, hogy nálunk nincs napfényes Florida, reggel 8-kor pizsamában mosolyogva integető kertvárosi szomszéd, meg egyéb "pozitív közeget" szimbolizáló apróság, de nekem az az érzésem, hogy akinek alapból nem olyan frusztrációkban gazdag személyisége van, mint ennek a tokás gyereknek, az itthon is jó körülmények/társaság között tud élni. Én egy teljesen átlagos középosztálybeli családból származok, kedves barátaim/kollégáim vannak, normális fizetést kapok, amiből minden olyan dologra telik, ami a boldogsághoz kell (utazás, sport stb.) és nagyon ritkán vagyok lehangolt, senki nem szokott megbántani, mert próbálom pozitívan látni a világot, ráadásul gyakran utazok külföldre (szóval azt sem mondhatom, hogy ne lenne rálátásom a világra) ennek ellenére sosem kavarogtam olyan szánalmas gondolatok a fejemben, mint ennek az elhízott fotelhuszárnak a fejében, aki csupán néhány hetes kint tartózkodást követően képes levonni olyan röhejes konzekvenciákat, hogy az amerikai rendőrség mennyivel jobb, mert nem az állampolgárok "b*szogatása" a célja. Tiszta röhej. :D