Létezik olyan, hogy megfeleléskényszeres nárcisztikus?

A barátomon -négy hónapja vagyunk együtt- egyre több olyan vonást fedezek fel, ami utánaolvasva nárcizmusra utal. Sokat beszél,persze magáról, a másik reakcióját meg se várja, ha jókedvű vagyok, annak örül, hogy miatta vagyok jókedvű, a saját pulcsijában talál szexinek, büszke arra, mennyi nője volt, akik mind szerelmesek voltak belé, oda kell menni nyaralni, ahova ő szerente, saját viccein percekig képes nevetni, de az enyémen nem, pedig mindenki szerint jó a humorom, a legkisebb kritikára is nagyon komolyan reagál stb. Viszont azt érzem benne, hogy azt hiszi, a rossz goldog is miatta vannak. Pl. ha rossz kedvű vagyok, akkor biztos miatta. Állandóan meg akar felelni, próbál a kedvemben járni, segíteni, de azt is olyan furcsán. Pl. magára sokat költ, nekem még nem vett egy szál virágot sem, de egyszer mondta, hogy lesz egy meglepetése a számomra. Már készültem, hogy kapok valami apróságot, és tényleg csak valami jelképes dologra gondoltam, amit szeretettel ad, erre magának vett valamit, amit nagyvonalúan kölcsönadott nekem. Szóval próbálkozik, de mintha érzelmek nem lennének mögötte, vagy csak negatív érzelmek. Nem tudom jobban leírni. Szóval szerintetek van ilyen, hogy valaki egyszere nárcisztikus is és megfeleléskényszeres? Kicsit ellentmondásosnak tűnik, de mindkettőt egyszerre érzem. Vagy túlbonyolítom a dolgot?