Ti is neheztelnétek rám, hasonló esetben? - tesóm meleg!

Apám meghalt még kiskorunkban, anyánk meg nagyon ritkán van itthon, mert a munkája megköveteli az állandó utazást. A tesóm körülbelül fél éve vallotta be nekem, hogy meleg. Hát, mit ne mondjak? Kicsit meglepett, mert egyáltalán nem az a típus. Örültem neki, hogy eljutott odáig, hogy bevallja nekem meg anyumnak a dolgot, ő kicsit nehezebben fogadta, de ettől még szereti.

A helyzet az, hogy van egy barátja. A vallomás után egy-két héttel jöttek össze, legalábbis állításuk szerint. Szerintem már egy kicsit régebb óta együtt vannak, de ez lényegtelen. Amúgy az öcsém 17, a másik fiú 16 éves. Róla se mondaná meg senki. Ő négy napja vallotta be a szüleinek, hogy meleg és nagyon rosszul fogadták. A srác sírva jött át hozzánk, felrepedt szájjal. Nagyon felkaptam a vizet, mert az a srác is olyan nekem, mintha az öcsém lenne. A tesómmal szinte születésük óta sülve-főve együtt voltak és vannak, még nyaralni is eljött néha velünk. Meg anyum csak nagy ritkán volt otthon, részint én neveltem a kis tesómat, és így a barátját is - ha lehet nevelésnek mondani.

Szóval idegesen átmentem, az anyja sírt, az apja őrjöngött mint valami vadállat. Azonnal rám szegezte a kezét, hogy az én öcsém mérgezte meg az övét - mert az öcsém idősebb-.- - én is ideges voltam egy ideig üvöltöztünk egymással, ordibálta, hogy egy ilyen beteg gondolkodású perverz ember nem fog az ő házába lakni, szó szerint kiakarta dobni, de az anyuka nem engedte meg neki, hogy kirakja. Erre mérgemben odavágtam nekik, hogy "akkor a fiuk átköltözik hozzánk, lesz@rom"! Összeszedték a cuccait másnapra, és kivitték a garázsba. Mi meg átvittük hozzánk. Mivel egyetemista vagyok, nem vagyok gyakran otthon, odaadtam nekik a szobámat ami jóval nagyobb, mint az öcsémé. Viszont ők ketten szóba sem állnak velem, mondván, miért avatkoztam bele a dolgukba. Szégyellem is magam, mert hirtelen felindulásból, mondhatni idegből cselekedtem. A barátaim biztatnak, hogy jól tettem de nem tudom. Anyummal is beszéltem Skype-n, ő annyira nem örül neki, mert így gyakrabban lesz alkalmuk csinálni 'azt'. Szerintem ha ott maradt volna, akkor sokkal rosszabbul járt volna, így még a szülőknek is van idejük eldönteni, hogy most mi a helyzet. De tényleg nagyon neheztelnek rám, és nem tudom, hogy elszúrtam-e, vagy sem. A fiúnak esze ágában sincs visszaköltözni, igaz még az események hatása alatt van, de kicsit megkönnyebbültebbnek tűnik, de mégis én vagyok a szemükben az ördög. Ti mit tettetek volna a helyemben? Vagy mit gondoltok, tényleg nagy säggfej voltam/vagyok?