Gonosz vagyok. Mit tehetek ez ellen? Hogyan változtathatok rajta?

A lényeg, hogy egy külföldi, önkéntelen cölibátus férfiak számára fenntartott közösségi felületen olvastam arról, hogy egy "Chad" (népszerű, nőknél sikeres férfi) balesetet szenvedett, nem tud beszélni, enni, a kisujját mozdítani sem.

A posztoló megjegyezte, hogy mennyire örül, hogy végre valaki, akinek mindene megvan, megtapasztalja milyen szenvedni és hozzátette, hogy "mondanám neki, hogy járjon el gyúrni" (nyilván tréfásan arra utálva, hogy nekünk is folyton ezt tanácsolják)

Először teljesen meglepődtem azon, hogy mennyire rosszindulatú, de aztán, bár tisztában voltam vele, hogy milyen szörnyű, ami történt, rájöttem, hogy én magam is valamiféle örömöt érzek.

Abban is biztos vagyok, hogy ha hasonló esetekről hallanék, hasonlóképpen valamiféle kielégültséget, örömöt éreznék.

Mit lehet ezzel kezdeni? Nem akarok gonosz lenni, de nem tudom az érzelmeimet irányítani. Hiába mondja azt az agyam, hogy "ez szörnyű, oda az egész élete, nem tett semmit, amivel ezt kiérdemelte volna", ha a szívem másképpen dobog. Tehetek egyáltalán valamit ez ellen, vagy el kell fogadnom, hogy eredendően gonosz vagyok?