Megkeseredett emberek tanácsaira hallgatni?

Komolyan nem kötekedésképp,de szerinted pl mit lehet ezeken az általad felsorolt dolgokon és a megbeszélésen kívül még tanácsolni a kérdezőknek? Nem ismerjük őket, kapunk egy "vázlatot" az életükről, természetesen az ő szemszögükből, ami könnyen lehet, h nem fedi a valós problémákat. Igen, vannak minden ember életében radikális lépések, melyek hozhatnak változást /saját tapasztalat/ pl költözés vagy szakítás stb. Valószínűleg mindenki önmagából indul ki, anno neki pl mi használt :)

Egy elhülyült, otthon "unatkozó" háztartásbeli és kismama ;)

Valamiért az emberek a könnyebbnek tűnő megoldást javasolják az embernek.

Pl. házas vagy, van x gyereked, de gondok vannak a párkapcsolatodban, az emberek 80%-a kapásból rávágja, "váljatok el", "hagyd ott".

Hiszen a következményeket nem nekik kell vállalni, bele sem gondolnak hogy egy ilyen egyszerűnek tűnő döntés mivel jár. Nem azt fogják mondani, hogy szedjétek össze magatokat, próbáljátok meg ezt vagy ezt hogy jobb legyen és boldogok legyetek együtt.

Mondják is, hogy kibicnek semmi sem drága.

És ezek nem feltétlenül megkeseredett emberek.

Anno, mikor már bajok voltak a házasságomban, akinek csak elmondtam, mind egyből rávágta: "miért nem váltok el?"

Az volt a vicces az egészben, hogy amikor néhány év kínlódás után tényleg elváltunk, PONTOSAN ezek az emberek törtek pálcát felettem, itélkeztek, lenéztek, megvetettek, mert elváltam.

Szóval, nem szabad ilyenekre hallgatni, megfogadni a tanácsukat vakon. Csak magadra hallgass, tégy meg mindent az aktuális dolog javítása érdekében. Ha TUDOD hogy te már tényleg mindent de mindent megtettél, mégsem megy, akkor lépj. Hidd el sokkal nyugodtabb lelkiismerettel fogod élni tovább az életedet ezzel a tudattal, ezzel a döntéssel.

7. vagyok ismét.

közben gondolkodtam ezen a dolgon sokat.

Inkább azt mondanám hogy nem a megkeseredett hanem a tapasztalatlan emberek adnak ilyen "egyszerű" tanácsokat.

Megmondom őszintén, úgy 10 évvel ezelőtt én is simán adtam volna ilyen elmés tanácsokat. Azóta túl vagyok egy borzalmas váláson, ahol a gyerekemet vadították el tőlem, aztán jött egy rendkívül rossz, sok bajjal terhelt párkapcsolat, aminek a közelmúltban szintén vége lett.

A tapasztalataimmal a hátizsákomban eszem ágában sem lenne senkinek ilyet mondani látatlanban hogy "válj el", "hagyd ott". NEM! Azt mondom, "próbálj meg mindent de mindent amit csak tudsz. Javítsd meg, igenis tedd oda magad 100%-ban, ne add fel. Ha kiderül a végén hogy erődön felüli a dolog, amibe csak belebetegednél testileg, lelkileg? na akkor gondolkodj el hogy az előtted álló utaknak vajon mi lehet a vége? Melyik hosszabb? Melyik rögösebb?

"Teljesen nyilvánvaló, hogy olyan emberek adnak ilyen tanácsot, akiknek gőzük nincs hogyan lehet megoldani problémákat."

Mitől nyilvánvaló? Én alapvetően mindig problémamegoldó típus voltam. Ettől függetlenül a legtöbb emberen azt látom, hogy képtelen komolyabb problémát kezelni. Hiába ajánlanék én akármit, amihez sok energia kell, szinte biztos, hogyha az illető itt kérdezi a dolgot, akkor a való életben nem lenne képes végigvinni a dolgot.

És sokszor tényleg a válj el és költözz el opció működik csak. Ha házasságban az egyik fél részéről minden elmúlt, akkor a másik fél tehet bármit, nem fog működni a dolog. Ilyen esetben mindkét félnek jobb a válás.

Együttélésnél, meg sokszor az elköltözés segít. Ismerek alkoholista szülőt, akinél ha a gyermeke próbálna segíteni, rámenne a saját élete és akkor sem érne el eredményt.

Attól, hogy ezek számodra nem értelmes válaszok, még simán lehetnek azok. Külső szemlélőként a legtöbb történetből mi könnyen felvázolhatunk ideális helyzeteket, de azok elég ritkán működőképesek.