Van visszaút innen?

Úgy érzem, mintha érzelemmentes lennék. Rengeteg dologhoz teljesen semlegesen állok hozzá, ellentétben másokkal. Mondok is egy példát, tegyük fel azt, hogy egy jó barátom megbukik valami vizsgán vagy egy hozzám "közel álló" személynek nem jön össze valami munka, akkor egyszerűen hidegen hagynak engem az őket ért események. Pusztán formalitásból "együtt érzek" velük, próbálom őket biztatni, hogy majd legközelebb összejön, de valahogy még sem gondolom teljesen komolyan. Továbbá úgy érzem, mintha nem tudnék úgy kötődni másokhoz, mint ahogy a legtöbb ember kötődik másokhoz. Leginkább valami idős, kiélt emberhez tudnám hasonlítani magamat, akiből kiölték az érzéseket 80-90 éves korára, pedig még csak 19 vagyok. Lehet, hogy az állhat a háttérben, hogy régen nagyon ragaszkodtam másokhoz, eléggé érzelmes típus voltam, aztán egy jó pár csalódás után átestem a ló túloldalára? Hogyan találhatnám meg az egyensúlyt?