Hogyan győzhetném le a maximalizmust? A tanárok is folyton felhozzák, félek, hogy ebből baj lesz? (többi lent)

volt egy szorol szora ilyen osztalytarsnom. suliban mindent szo szerint leirt egy " csunya irasos fuzetbe", amit otthon atmasolt a " szepen irt fuzetbe", aztan feleletben, dolgozatban ugyanazt leirta szo szerint, amit a tanar mondott orakon. mindig jelesre irt mindent, de a feleleteiben ha 1-2szer belekerdeztek, azonnal megakadt, hebegett-habogott, stressz alatt nagyon bena dogakat produkalt ( pl kiserettsegi, erettsegi, gyakorlati felveteli egyetemre, stb).... 4 evig osztondijas tanulo volt, de csak azert, mert bemagolta az anyagot. a tanarod vszinuleg tudja, hogy a felsooktatasban nincs ido szorol szora mindent leirni, majd mindent ugyanigy megtanulni, tovabba zh-kon sincs ido annyira reszletesen mindent beleirni a dolgozatba, csak a legfontosabb, leglenyegibb informaciokra lesz lehetoseged minden teren. viszont amig ilyen szorol szora jegyzetelo vagy, addig nehezen hiszem, hogy magadtol tudsz irni majd jegyzetet, hogy fogsz tudni improvizalni, a sajat velemenyedet beleszoni a szobelikbe, stb, amikre igen csak nagy szukseged lesz majd. menni fog ez? el tudsz szakadni ettol a gorcsos modszertol , amit most alkalmazol?

azt, hogy mit tehetsz, az jo kerdes. probald nem beture pontosan irni a tanar szavait, rovidits, ird CSAK a lenyegi informaciokat. az meg h az osztalytarsaid cikiznek...az legyen az o bajuk. :)

Én is maximalista vagyok.

Hidd el később ez kifizetődő lesz számodra:)

Én orvosira járok.

Alapjáraton nem szeretek magolni, mert akkora az anyagmennyiség, hogy úgyse menne. Úgyhogy vizsgákon/szigorlatokon megpróbálok egy alaptudásra építeni, megtalálni az összefüggéseket, a tételek/anyagrészek közti kapcsolatot. Így jóval gyorsabban felkészülök, mintha minden egyes tételt kidolgoznék, és megpróbálnám szóról szóra bemagolni.

Általában vizsgán úgysem arra kíváncsiak, hogy mit magoltam be, mit írtam a lapra, hanem hogy tudok-e a keresztkérdésekre válaszolni, logikusan gondolkozni.

Egy szigorlatom volt (a gyógyszertan), amiben bár van logika, de azt nem úszod meg, hogy a gyógyszerneveket bemagold. Szóval ott elkezdtem kőkeményen magolni, de a végére már annyira beszippantott a dolog, hogy az egész könyvet szóról szóra akartam tudni. De ez itt nem működött, ettől pedig nagyon frusztrált és ideges lettem. Ráadásul hallottam, hogy vizsgán milyen apróságokon lovagolnak, plusz nagyon akartam az ötöst, úgyhogy a végére kis híján belebetegedtem, az idegrendszerem teljesen felmondta a szolgálatot. Sosem volt még ilyen azelőtt, és azóta se.

Szóval én is maximalista vagyok, de ez a fajta maximalizmus (amiről te is írsz) 1) értelmetlen 2) orvosként bár kell magolni, de sokkal fontosabb az, hogy meglásd az összefüggéseket, tudj gondolkozni (éles helyzetben is) 3) valóban ki fog csinálni.

Egyszerűen nem lehet mindent szó szerint megtanulni, nincs is értelme. Másrészt legtöbbször szerencsén is múlik a dolog: sokszor van úgy, hogy nagyon felkészülsz egy vizsgára, mégis lehúzzák a jegyed (mert nem vagy szimpatikus, mert mondjuk idős a vizsgáztató és ezeréves lényegtelen dolgokon lovagol stb.) Persze nem ez az általános, de megesik. És ilyenkor nem szabad belebetegedni, tovább kell lépni, hinned kell magadban.

Összegezve tehát a szorgalom jó, arra szükség is van ezen a karon (nem kicsit), de meg kell tanulni differenciálni az információk között, mert mindent nem lehet megtanulni, nincs is értelme.

Ha tudsz ezen változtatni, vág bele! De ha nem, akkor nem kizárt, hogy van igazság abban, amit a tanáraid mondtak.