Maximalista vagyok. A maximalizmust egyértelműek negatívnak tekintik, és ez fáj. Mi az igazság?

"A tanulásban nagyon maximalista vagyok. Ez nem azt jelenti, hogy ha valami nehéz volt, vagy valamiért nem tudtam annyit tanulni, ezért rosszul sikerül, depibe esnék. Sőt! Örülök, hogy egyáltalán úgy sikerült, ahogy.

De mindenhez úgy állok hozzá, hogy a lehető legjobban sikerüljön. "

Szerintem ez a helyes hozzáállás. Teljesen rendben vagy.

"Mivel nehezebben tanulok az átlagnál - én sosem fogom megérteni, hogy csinálják a gimiben sokan, hogy figyelnek órán, otthon egyszer átolvassák, és négyest vagy ötöst írnak -, "

Vagy menőznek, vagy jó az alapjuk (egyszer már tanulták, vagy tanultak hasonlót). Hiába van az, hogy valaki érettségire pl. alig tanul, akkor is meg kellett tanulnia egyszer. Királyi út nincs.

"Pozitívat családon kívül mástól még nem hallottam. "

A család elég, ne az idiótákra figyelj. A családtagjaid mögött egy élet van. Akiktől az ellenkezőjét hallod, azok meg fejlődésben levő játszmázó idióták, akik keresik az identitásukat és félig-meddig csak a trendek után mennek. Ne azt nézd ilyenkor, hogy mit az állítás, hanem, hogy ki állítja.

"Állítólag megkeseredett vagyok/leszek, állítólag ki kellene élvezni a diákéveket, állítólag nem szabadna komolyan venni a tanulást."

Ki állítja? A középkorban milliónyi paraszt állította, hogy a Föld lapos, mégse volt úgy. Ha tudni akarod, mi lesz veled, szakértőt kérdezz, vagy olyat, akinek nagy az élettapasztalata. Olvastam valami ilyesmit egy könyvben: "A gazdagok asztaláról leesett morzsák többet érnek, mint a középszerűek legnagyobb "bölcsességei.". Több pozitív megerősítésre van szükséged.

"Elsőéves egyetemista vagyok. Nem kellett UV-znom és nem buktam, ez is "gáz" számba megy. "

Lol, kik szerint "gáz"? Csak nem a sok hülye szerint, aki b*szott volna tanulni, megbukott és most abban keres önigazolást, hogy lehordja azt, aki átment? Tudod, mit csinálnak ezek? Racionalizálnak. Tudják, és fáj is nekik a tudat, hogy ők rosszabb képességűek, ezért az ego-juk, hogy védje magát, ahelyett, hogy beismerné, hogy ő a rosszabb képességű, elkezd magyarázatot gyártani arra, hogy a másiknak miért lesz azáltal rosszabb, hogy ő tanult. "Én megbuktam a vizsgán, ő meg átment, de véletlenül se én csinálom rosszul, hanem az a másik fogja majd sajnálni, hogy a tanulás érdekében feláldozta a gyerekkorát." Ha ők mentek volna át, így hangzana a magyarázat: "Én okosabb vagyok, ezért tudtam teljesíteni. Én jobban tanulok, több pénzem lesz, az meg most bulizik és a végén majd takarító lesz, én meg főnök" (egyébként ez utóbbi áll közelebb az igazsághoz). Ez kb. olyan, mint amikor a megkeseredett szegények azzal áltatják magukat, hogy a gonosz gazdagok mind maffiózók, és ők legalább becsületesen szegények. Ezek ügyes racionalizálások, amikor értelmet próbál találni az ego a vereségre.

"Én úgy érzem, hogy a magam módján, ahogy nekem kedves, élvezem a diákéveket. Nekem örömöt jelent, hogy küzdhetek, hogy annak eredménye van. "

Akkor nincs semmi gond, nem?

"Igaz lehet, hogy az emberek egy része "menőzik", hogy há-há, én buliztam, ezer hobbim volt, folyton társaságba jártam, mégis lett több diplomám; más részének pedig nem sikerült, és féltékeny? "

Az utóbbiban biztos vagyok. Ami az előbbit illeti... nekem az mindig gyanús, aki menőzik, bármi is legyen a menőzés tárgya. Én úgy hiszem, hogy aki jó valamiben és kap elismerést, az nem érzi szükségét, hogy ezt hangoztassa. Tudja úgyis. Tudja mindenki amúgy is, nem? Ja, hogy nem tudják? Talán azért, mert nem is úgy van..?

Olyat mondjuk, hogy "én erősebb vagyok, mint amilyennek látszom" két méteres, kigyúrt embertől még nem hallottam. Ilyet a kisnövésű, cingár emberek mondanak, hogy ellensúlyozzák a testi adottságaikat. Ők úgy érzik, magyarázkodniuk kell, nyilván, mert tudják, mi a nyilvánvaló látszat. Ha tényleg úgy lenne, nem kéne dicsekedniük. Szerintem ezzel is ez a helyzet.

"Miért gond, hogy nem hagyom annyiban, hogy rossz a memóriám és kevesebb a logikám, ezért nekem nem megy; hanem leülök a könyv fölé, és megküzdök egy jó eredményért? "

Ezzel simán többet érhetsz el, mint az, aki tehetséges, és megszokja, hogy minden magától megy és nem fejleszti magát. Furcsamód a problémák viszik előbbre az embert. Akiknek le kell küzdeniük valamit, kitartóbbak, komolyabb az önismeretük.

"Mellesleg ha valaki hétköznaponta több órát zenél vagy sportol, arra miért nem mondják rá, hogy stresszes lesz, meg nem élvezi a fiatalságát?"

Azért, mert társaságba járnak és élvezik, amit csinálnak.

"Bezzeg a lexikális tudásért áldozatot vállalni "gáz"?"

Normálisabb körökben nem gáz, jobb helyeken azt nézik ki, aki NEM tanul. Társaságtól függ. Egyébként arra azért figyelni kell, hogy ne maradj egyedül, mert annak lehetnek rossz következményei.

szerintem az igazság az, hogy a maximalizmus az maximalizmus, se nem jó és se nem rossz.

ha te így élvezed az életed, tegyél így. nem mindenkinek az emberek fontosak vagy a bulizás, csak a világ tele van olyan idiótákkal akik nem tudják elfogadni hogy nem midneki olyan mint ők. valójában ezekaz emberek kényszeres megfelelők, ezért próbálnak mindenkit piszkálni aki kilóg a sorból. nem kell foglalkozni másokkal.

de tény hogy a "rossz memóriára" rájátszhat a testi-lelki egészségi állapotod. most nem fejtem ki mert hosszú, ha akarod mérdezd meg.

egyébként azért hülyeség csak lexikális tudásra menni, mert a jó állások (ha a jövőben ez a cél) eléréséhez kapcsolatok kellenek. ezt pedig leginkább gyökér emberrekkel való felszínes kapcsolatokon és bulizással lehet elérni. eltelik majd 3 év, rájössz, hogy enm is voltak igazi emberi kapcsolataid, keményen szreztél egy diplomát, amivel semmire se mész, mert sehova sem vezsnek fel protekció nélkül. szerencsés helyzetben másképp lesz, de alapjáraton ez van. és itt 3 év múlva mégilyenebb világ lesz. semmi munkalehetőség, az emberek éhezni fognak majd és folyamatosan kivándorolni.

az emberek többsége nem féltékeny, egyszerűen ostoba. lehet hogy fájdalmasabb ezt beismerni, mert akkor tudod, hgy egyáltalán enm tekitik értéknek, amiért te küzdesz.

hozzáteszem, hogy én sem látom értelmét a diplomának, szerintem egy olyan életnek semmi értelme, amiben nincsenek emberi kapcsolatok.

a sport és a zene jó hobbik, az is konstruktív és ellazít, de emberekre is szükséged van, az ember társas lény.