Titeket sem érdekel a kinti élet? Mert engem nem.
Tehát ha nem lenne muszáj dolgoznom, bizony nem mennék sehova, bent ülnék egész nap és gépeznék. Amugy elég kibírni a munkahelyen, mikor letelik a munkaidő, már rohanok is haza a gépezéshez, semmi nem számít, csak ez. Itthon sem csinálok semmit, szerencsém hogy szüleimmel élek, így mosnak-főznek-takarítanak rám, különben szemétdombon élnék... Dolgozok ugyan, de kicsit sem érdekel, mivel visszahúzódó vagyok így ott sem beszélek senkivel, aminek következtében ugye kiközösítettek, kiutáltak és mindennaposak a beszólogatások, a lenézés. És sajnos ez így volt már az általános/közép iskolákban is, egyszerűen mindig valakinek az útjában álltam, ezért is lettem bentülős...
Ti hogy vagytok ezzel?
Ez elég szomorú :(
Beszűkült élet lehet ez.
Lehet bunkón hangzik,de sztem el kéne kezdened magad szocializálni és nyitni a világ felé, kapcsolatokat építeni, mivel most elhiszem, h überf.szatutifrankó, h a szülők megcsinálnak mindent,de ők sem élnek örökké és egy idő után sztem elég ciki így lehúzni őket EMBERILEG. Ha meg nem lesznek, marad a szemétdomb,amit írtál, nagy magányban és ha ne adj isten a munkahelyről is valaki betesz neked (láttunk már ilyet) akkor eléggé le lehet süllyedni, ha nincs valaki, aki legalább lelkileg támasz lehetne.
Nem azt mondom, h házasodj rögtön és legyen 8 gyereked, de hidd el, h kellenek a baráti és társas kapcsolatok.
Ha magadtól nem megy, keress fel egy pszichológust, mert ez így nem túl egészséges lelkileg.
Mindenki kap rosszat is, beszólást is.
Ezt is meg kell tanulni kezelni.
És nem az a módja, hogy elzárkózunk a világ elől.
Ez egy fajta mentális probléma, amivel foglalkozni kéne.
Engem úgy 15 éves koromig kiközösítettek, szekáltak, lenéztek, közéspuliban lettek az első barátaim (szám szerint kettő), de nálam pont fordítva sült el a dolog - úgy döntöttem pont eleget voltam akkor otthon bezárkózva, elszeparálódva mindenkitől, most inkább élvezem az életet, utazom, kimozdulok, élményeket gyűjtök, nyitott vagyok a sok rossz tapasztalat ellenére is.
Kinek mi, de nekem ez a hozzáállás maximálisan megtérült.
Én is sokat ülök a gép előtt, de nem érzem azt, hogy nem érdekel semmi más, hogy az egész életem ott akarom tölteni...
Rengeteg tanulás, munka, szórakozás........lehet a gép előtt, de nem ennyiből áll az élet...ha épp olyanom van, akkor nem gépezek...
Nem iszok, nem drogozok, mégis kijövök olyan emberekkel akik élnek ilyen szerekkel és tudják rólam, hogy én nem élek ilyenekkel...
7 évig voltam depressziós engem ez tett otthon ülőssé, előtte általában reggel elmentem és este haza, egész nap az erdőben voltam, vagy kint a haverokkal.
A kinti életet nagyon élveztem gyerekkoromban és szerintem most sem lenne hátrány, a beton dzsungelben már annyira nem élvezem a kint létet...de ott is van élet, csak teljesen más...
23F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!