Tényleg van olyan ember akit nem érdekel semmi a világon, akit nem érdekel mit mások véleménye, ki mit gondol róla, csak teszi azt, amitől boldog? Ha igen, hogyan csinálja?

Meg kell tanulni néha konfrontálódni, nemet mondani, stb... hogy a saját akaratunk érvényesülhessen úgy, hogy másokat se bántsunk vele... jó a kérdés, az a baj, hogy aki tudja hogy hogyan kéne reagálni, viselkedni, annak sem megy mindig...

Szóval szerintem tanulás kérdése, ha megvan az egészséges önbizalma az embernek, akkor bízik magában, a döntéseiben. Ha tudod, hogy neked valami jó, akkor mondhat akárki-akármit.. a te életed, nem az övék. Csak te tudhatod, mi a jó neked, még akkor is, ha pofáraesés lesz belőle :).

Aki pedig azt mondja, hogy soha senki véleménye nem érdekli, azt nem hiszem el. Számunkra fontos emberek véleménye mindig számít, nem? Hiszen lehet az valóban építő kritika vagy jó tanács. Lehet, hogy csak évek múlva jössz rá, hogy b@sszus, mennyire igaza volt annak az illetőnek.

Ezt nem igazán értem. Főnök? Kisfőnök? A kapcsolatnak nem szabad hatással lennie a munkára... nem értem, a munkahelyedet félted és azért nem mersz lépni, vagy szólni, véleményt nyilvánítani?

Előző voltam

Miért hangolódna mindenki ellened? Mert megszakítasz egy kapcsolatot és pletyka lesz belőle?

Mondjuk az idő megoldja az ilyen dolgokat konfrontálódás nélkül is... az én életemben legalábbis.

Lehet hogy egyik nap még furkálnak vagy kibeszélnek, de ha továbbra is természetesen viselkedsz és nem kerítesz nagy feneket a dolognak, elül a dolog magától.

Az olyan ember egy semmirekellő hatalmas sznob... Utálom az olyanokat... Pfuj...

Peace