Azok az emberek akik felnőtt létükre írni, olvasni sem tudnak hogyan élnek, hogyan boldogulnak egyáltalán?

Ha valamit meg kell írniuk akkor arra biztos megkérnek valakit. Aláírásnak odatesznek egy X jelet. Amúgy meg fejben tartják a dolgaikat.

Valamennyire számolni azért csak tudnak mert különben hogy fizetnek ha vesznek valamit és hogy számolják meg a pénzt? Vagy honnan tudnák hogy milyen pénzt tartanak a kezükben?

Két analfabétát ismertem. Az egyiküket gyerekkorában fejsérülés érte, onnantól képtelen volt tanulni, olvasni nem tudott, a nevét le tudta írni, de csak a vonalak sorrendjét tudta, a számokkal nagyjából elboldogult, de szorozni nem tudott és a bankjegyeket is színről különböztette meg. Egyedül élt, de régebben volt felesége. Kisebb bevásárlásokat el tudott intézni, de sokat kellett segíteni neki hivatalos levelekkel, mert azokból volt bőséggel és kísérgetni kellett, beszélni helyette, mert fogalmazni sem tudott. Egész életében dolgozott, takarított, segédmunkás volt, de mindig csinált valamit.

A másik egy öreg parasztember, ő maga sem tudja, miért nem tanult meg olvasni, egyszerűen nem érdekelte, a téeszben megpróbálták megtanítani, de nem foglalkozott vele, inkább békén hagyták. Állatgondozó volt, nem igazán mozdult ki a falujából, talán soha nem járt színházban, egyszerűen nincs igénye ilyesmire. Van családja, gyerekei, unokái, dolgozgat a ház körül, de más nem érdekli, csak a magyarnóta és a TV. Ő fiatalkorában balhés volt, verekedett, 56-ban valamiért le is ültették egy időre, de erről nem beszél még most sem, tehát valószínűleg nem a hősök közül való volt.