Önző vagyok? Mi lenne a megoldás?
A sztori a következő: a testvérem, a párja és a gyereke egy másik városban laknak, de minden hétvégén hazajönnek a szüleim házába. Ez már több mint 6 éve így van. Én még a szüleimmel élek, bár már két éve dolgozom. Amikor egyetemre jártam akkor is sokszor idegesített hogy a hét 2 napján végig itt vannak, de most hogy hétfőtől péntekig munkában vagyok, és a hétvégéken nekem is sokat kell foglalkoznom a gyerekkel egyre inkább kikészülök. Nekik persze nagyon jó, hazahozzák a gyereket, ők vagy itt vannak vagy elmennek valahova, nekünk meg van jó kis program hétvégére. Anyám szinte mindig bevállalja őket, neki könnyebb mert egy saját kis vállalkozása van, nem 5x8 órában van. A gyerek ráadásul gyakorlatilag sose játszik egyedül, tehát azt értelmezni se tudja ha azt mondom neki hogy légyszi most játssz nélkülem egy kicsit.
Az érem másik oldala: sajnos én is bőven hozzájárultam a nehéz helyzetemhez mert alig vannak barátaim, szinte sose járok el otthonról.
Jó, a kérdésre valószínűleg az a válasz, hogy önző vagyok és nekem kéne barátokat szerezni hogy ne legyek állandóan otthon. De mi mást tehetnék még? Költözzek el? (van kábé 2M Ft-om) Keressek más programot? Mondjam el a szüleimnek hogy nem bírom ezt a tempót? Ki hogy birkózik meg az ilyesmivel?
Jó idő van, fogj egy könyvet vagy egy magazint, sétálj el egy parkba, könyvtárba, múzeumba, ahol senki sem nyaggat. Tudom, hogy menekülés jellegű, de egy idő után nem fognak kérdezősködni, hogy miért nem vagy otthon bébiszitterkedni.
Nem vagy önző: egy nap így, egy nap úgy. Jut is, marad is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!