Félelem a közösségektől, iskolai környezettől, mi a megoldás?

Az a helyzet hogy régen sokat piszkáltak az iskolában, kb ovodától kezdve voltak emberek akik kinéztek maguknak és rámszálltak, röhögtek rajtam, a középiskola volt a legrosszabb, mert ott konkrétan nem fogadtak el. A beszédhangom miatt, és a kinézetem, fura fejem miatt kezdtek el szekálni. Gyakran megkaptam a fogyatékos, selejt jelzőt, volt hogy órákon át röhöhtek rajtam miközben bámultak. Nem telt el úgy nap hogy nem kaptam meg a napi kiparodizálást, sugdolózást stb.

Kialakult bennem ez a nyúl magatartás, hogy fülem farkam behúzom és próbálok elbújni. Az arcomat is takarni szoktam, kerülöm a szemkontaktust, lehajtom a fejem különben kényelmetlenül érzem magam és elkezd fájni a homlokomnál.

Nagyon félek attól, hogy mások kibeszélnek, poénkodnak velem már nem tudom mit higgyek bastatásnak és mit nem.

Suliban most okjra járok.

Egyszerűen nem tudok megszólalni, én vagyok az egyetlen aki egy mukkot se szól egész nap, ha igen akkor nem lehet érteni. félek a nyilvános beszédtől, sőt ha a tanár névsort olvas akkor is elkezd kalapálni a szívem, remegek és alig tudom kinyögni hogy itt vagyok.

Igazából tudom hogy egy kicsit fura a beszédhangom és attól félek hogy megint szekálni fognak miatta, erre nagyon érzékeny vagyok.

Sajnos itt is voltak akik egy kicsit rámszálltak de inkább csak viccelődtek, mondom nem tudom mi a különbség ha piszkálnak vagy csak hülyéskednek, de abbahagyták mert mondtam nekik hogy idegesít és szerintem az ofő is beszélt velük mert tudja miért vagyok ilyen.

Nekem szinte csak negatív tapasutalataim vannak ezekkel a közösségekkel, a jövőbeli munkától is félek, szorongok ügyek intézésekor is ha pl bankba kell menni.

Lehet hogy ez az egész a meglévő pszichés probléma köbetkezménye, látják rajtam hogy könnyű célpont vagyok.

20/F