Ti voltatok már úgy nagyon vártatok valamit és türelmetlenül hajszoltáltok magatokat hogy elérjétek céljaitok, na erre valamilyen megoldás van hogy ne legyek türelmetlen önhajszoló?

Én, ha ezen kapom magam, akkor inkább elfoglalom magam valamivel. Sakkozok, megnézek egy sorozatot, elmegyek valamerre sétálni esetleg valami fejtörőt.

Azt is meg kell tanulni, hogy zárd ki a külvilágot.

Én is nagyon türelmetlen vagyok ilyen szempontból, meg tud ölni a dolog.

Ilyenkor keresek valami mást, amin türelmetlenkedhetek általában, és ha szerencsém van, az olyan, amiért tudok tenni.

Péééldául elkezdtem basszusgitározni. Vagy rendet rakok a szobámban, vagy találkozom valakivel, és kibeszélem magamból. Ha erre nincs lehetőség, írok, olvasok. El kell terelni a gondolatokat, sajnos nincs más megoldás. :/

Én is ilyen vagyok sokmindenben. Nekem az jutott eszembe a leírásról, hogy a türelmetlenségnek lehet olyan hátulütője is, hogy amire nagy buzgósággal vársz az: 1.vagy nem jön el, 2.vagy nem pont úgy teljesül, ahogy elképzelted, esetleg ebből kifolyólag már nem lelkesít annyira, amikor odajutsz, hogy megkapod.

Ez már elég nyomos ok lehet arra, hogy ne értékeljem jobban a jövőt, mint amennyire a mostani jelenemet értékelhetem. Jó reálisan rálátnom erre.

Pl. a te példád esetén, ha elköltözöl a szüleidtől, hogy nyugisabb helyen éld a mindennapjaid, talán ellehet azt is mondani, hogy más szempontokból sokkal nehezebb lesz egyedül tartanod magad!!!! Ezért nem jelentheted ki egyértelműen, hogy egy új lakásban biztos jó lesz, és ahol most vagy az egyáltalán nem jó. Nem így kell gondolkodni.

Legutóbb az egyik ismerősöm is mesélt arról, hogy milyen szuperjó helyre költözik, mennyire várja, később meg panaszkodott, hogy megvannak a helynek a hátrányai is.

Sokan úgy tekintenek a jövőre, mint egy rózsaszín felhőre, ami tökéletes, makulátlan. Nem mindig olyan, sokszor azt tapasztalni, hogy mindennek van valami előnye meg hátránya, ezért nem kell elhamarkodottan idealizálni a dolgokat, vagy mindent feladni értük.