Hogyan tovább, ha minden tönkrement?
Ha komolyan beteg vagy, lelkileg is a padlón, egyetlen ember sincs körülötted, aki megértene, a barátaid rég lekoptak, vagy inkább sosem voltak, a lányokat nem érdekelted soha, csak amíg annak láttak, aminek látni akartak, de egyébként meg gyerekesnek tartottak, egyedül telik minden napod, és akikkel találkozol, ők is inkább még akarva-akaratlanul belédrúgnak, mi a fene értelme van tovább csinálni?
Néha úgy érzem, nem volt egyetlen ember ebben az egész rohadt életben, aki kedvelt volna
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Igen, van. Csakhogy élni a lehető leg tudatosabban érdemes. Most nem a meditálásról beszélek -bár az sem egy hátrány, ha nem csak menekülésre használja valaki.
Ha beléd rúgnak keresd meg az okát. Ha gyerekes vagy legyél felnőttebb. Vállald a felelősséget a tetteidért, képezd magad és fejlődj lelkileg is. Akkor majd egyre kevesebben rúgnak beléd és lehet, lesznek barátaid, vagy legalábbis tartalmas ismeretségeid.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
Nem akarok közhelyszerű baromságokkal jönni, csak saját tapasztalat.
Az öngyilkosság nekem is megfordult a fejemben, de soha se gondoltam komolyan. Ennek az az oka, hogy nem hiszek a földi életen túli dolgokban, így alapvetően a pocsék érzéseket is jobbnak tartom a nagy semminél. Tehát maradt a problémák megoldása.
Szóval amikor ilyen helyzetben voltam már hosszú ideje, akarattal olyan dolgokat kerestem, amik örömet jelentenek, és ezt a "szép dolgokban" találtam meg.
Kerestem mindenütt. Az esőben, felhőkben, dombokban, épületekben, csillagokban, növényekben, mások arcán, viselkedésében, egymással való kapcsolataikban (pl. bkv-n a szerelmesek), könyvekben, zenében. Soha se voltam irigy másokra, szóval könnyen ment. Olyan apró dolgokat figyeltem meg, amik mellett korábban nap mint nap elmentem, pl. rájöttem, hogy lenyűgöznek a háromszögekből összeálló formák, ami addig is megvolt, de nem tudtam, hogy mi az oka, hogy bizonyos dolgok tetszenek, mások pedig nem. A negatívumokat ignoráltam. És jó volt, jól éreztem magam tőle.
Aztán amikor ezzel kiöltem magamból azt a fajta szorongást, ami képtelenné tett a logikus gondolkodásra (kvázi kimostam az agyam), utána kezdtem fejtegetni, hogy milyen tulajdonságokból tudok gazdálkodni, mi az a jellemvonásom, amivel nem vagyok elégedett, és a változás nem jelenti az egész személyiségem feladását, minek kerültem ide, és egyáltalán mit akarok kezdeni az életemmel. Amikor az agyalás miatt kezdtem újra fárasztónak és kilátástalannak látni a helyzetem, visszatértem a fenti dolgokhoz. Aztán újra elővettem, és így tovább.
Nem mondom, hogy most minden rendben van, de vannak távlati terveim, és haladok a megvalósításuk felé.
És igen, látszik rajtad az élni akarás, és ez a lényeg, erre bármit fel lehet építeni. Akármilyen módszert is választasz, sok sikert!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!